Brouton-öböl (Szimusir-sziget, Oroszország) – Az egykori szovjet tengeralattjáró-bázis

 

Brouton-öböl (Szimusir-sziget, Oroszország) – Az egykori szovjet tengeralattjáró-bázis

Összeállította / Szerkesztette: Borsi Miklós
https://borsifeleorosz.blogspot.com/2026/05/brouton-obol-szimusir-sziget.html

Források: Internet, Wikipedia, Wikimedia Commons, médiaarchívumok, freekaamal.net, Flickr, Pinterest.

Helyszín és háttér

A Brouton-öböl ( az oroszországi Kuril-szigetek láncolatához tartozó Szimusir-sziget északi részén található, egy tengerbe nyíló vulkáni kalderában. Itt működött a szovjet Csendes-óceáni Flotta egyik legszigorúbban őrzött és legtitkosabb tengeralattjáró-bázisa (Kraternyij néven) a hetvenes évek végétől egészen 1994-ig.

• Fénykorában: A bázison és a hozzá tartozó teljesen elzárt településen a katonákkal, a kiszolgáló személyzettel és családtagjaikkal együtt mintegy 3000 ember élt.

• Jelenlegi állapot: A hely évtizedek óta teljesen elhagyatott szellemváros. Az épületeket kifosztották, az egykori infrastruktúrát és a hátrahagyott haditengerészeti roncsokat lassan felemészti a rozsda és visszahódítja a természet.

A világ egyik legnagyobb hagyományos robbantássorozata

A hely történelmének leghírhedtebb epizódja a bázis kialakításához kötődik. Bár a kaldera hatalmas, védett öble kiváló rejtekhelyet biztosított, a bejárata túl keskeny és sekély volt ahhoz, hogy a haditengerészeti hajók és a nagytestű nukleáris tengeralattjárók biztonságosan áthaladhassanak rajta.

• Az eredeti terv: Egy ponton komolyan felmerült egy irányított atomrobbanás alkalmazása a csatorna kiszélesítésére, de ezt az ötletet a kockázatok miatt végül elvetették.

• A megvalósítás: A nukleáris opció helyett elképesztő mennyiségű hagyományos robbanóanyagot vetettek be. 1979 és 1980 között a Szovjetunió minden részéből ide szállítottak minden fellelhető, leselejtezett és lejárt szavatosságú lőszert: tengeri aknákat, nehéz torpedófejeket, bombákat és egyéb konvencionális robbanóeszközöket.

A mintegy 5000 tonnányi rakományt az Ufa nevű ömlesztettáru-szállító hajó gyomrában hozták a helyszínre. A robbanóanyagokat az öböl bejáratának aljára süllyesztették. A csatorna mélyítését végül nem egyetlen "megatonnás" robbanással, hanem három gigantikus detonációval hajtották végre:

1. Első robbantás: 800 tonna

2. Második robbantás: 2600 tonna

3. Harmadik robbantás: 1900 tonna

Környezeti katasztrófa

A detonációk ereje és pusztítása leírhatatlan volt. A visszaemlékezések szerint a robbantásokat követően a felkavart törmelék és égéstermékek miatt két napig „piszkos eső” hullott a térségben. A brutális lökéshullámok milliónyi halat pusztítottak el, amelyek tetemei összefüggő szőnyegként borították be a tenger felszínét.

Aktualizált helyzetkép: Nukleáris hulladéklerakó?

Az egykori pletykák és tervezetek, miszerint az öblöt a jövőben nemzetközi nukleáris hulladékok lerakóhelyeként fogják használni, nem valósultak meg. A 2000-es évek elején egy vállalat valóban javaslatot tett arra, hogy Szimusir szigetén ázsiai (pl. tajvani) országokból származó radioaktív hulladékot tároljanak. A terv azonban heves környezetvédelmi és nemzetközi tiltakozást váltott ki, az orosz törvényhozás pedig később megtiltotta a külföldi nukleáris hulladékok importját és tárolását.

Jelenleg az öböl semmilyen nukleáris hulladékot nem fogad; az egykori bázis továbbra is a hidegháború csendben rozsdásodó, lakatlan mementója.

számos specifikus, elsődleges és másodlagos forrás létezik, amelyekből a Szimusir-szigeten (Brouton-öböl) található egykori Kraternyij tengeralattjáró-bázis története és az 1979-1980-as robbantások részletei tudományosan és történelmileg is igazolhatók.

Íme a legmegbízhatóbb külső forrástípusok és konkrét hivatkozások a témában:

1. Orosz tudományos publikációk és helytörténeti szakcikkek

• Szahalin megyei tanulmányok: Kiváló forrás a „Город-призрак как объект туристского интереса (города-призраки Сахалинской области)” (Szellemvárosok mint turisztikai célpontok – Szahalin megye szellemvárosai) című orosz nyelvű tudományos publikáció (elérhető a CyberLeninka nevű nyílt tudományos adatbázisban). Ez az anyag konkrétan dokumentálja az 1980-as öbölmélyítő robbantást, az 1 megatonnás TNT-egyenértéket és a detonációt követő napokig tartó „saras esőt”.

• Geológiai és vulkanológiai jelentések: Mivel a Brouton-öböl az Uratman vulkán vízzel elárasztott kalderája, az Orosz Tudományos Akadémia Távol-keleti Kirendeltségének (FEB RAS) térségre vonatkozó vulkanológiai kutatásai részletesen leírják a hely topográfiáját és a tengerszoros mesterséges kiszélesítését.

2. Katonai archívumok és veteránok visszaemlékezései

• A Csendes-óceáni Flotta veteránjainak fórumai: Az orosz nyelvű specializált katonai fórumokon maguk az egykori ott szolgáló tisztek, valamint a lőszert szállító Ufa nevű hajó legénységének tagjai osztották meg személyes visszaemlékezéseiket. Ezen primer forrásokból származik az 5000 tonnás lejárt lőszerrakomány és a három szakaszban (800, 2600 és 1900 tonna) történő robbantás pontos története.

• Hadtörténeti adatbázisok: A Kuril-szigetek hidegháborús militarizációjával foglalkozó archívumok, amelyek feldolgozzák a bázison állomásozó 137-es számú csendes-óceáni flotta-dandár és a hozzájuk tartozó tengeralattjárók (pl. 613-as és 605-ös projekt) működését.

3. Földrajzi és vizuális bizonyítékok

• Műholdképek (Google Earth / Yandex Maps): A 47°01' É, 152°14' K koordinátákon a mai napig tökéletesen kivehető a kiszélesített csatorna, a lakatlan Kraternyij település omladozó infrastruktúrája és a part mentén rozsdásodó roncsok.

• Expedíciós dokumentumfilmek: Orosz és nemzetközi felfedezők, valamint extrém túrázók (urbex) által készített, sokszor drónnal támogatott helyszíni videóriportok, amelyek bemutatják az elhagyatott dokkokat és az egykori 3000 fős katonai település maradványait.

4. Nemzetközi és környezetvédelmi jelentések

• Nukleáris hulladékkal kapcsolatos cikkek: A 2000-es évek elején a Bellona Foundation (egy nukleáris biztonsággal foglalkozó nemzetközi civil szervezet), valamint olyan hírügynökségek, mint a Reuters, részletesen beszámoltak arról az üzleti tervről, amely Szimusir szigetét tajvani nukleáris hulladéklerakóvá tette volna. Ezen dokumentumok igazolják, hogy a terv valós volt, de az orosz törvényhozás és a környezetvédelmi nyomás hatására végül meghiúsult.