Krími Köztársaság és Annektálás. Lezárva 2024.05.10.
Krími Köztársaság és Annektálás
Készítette : Borsi Miklós
https://borsifeleorosz.blogspot.com/2024/05/krim.html
Forrás:
- Internet
- Wikipedia
- media
- Russia Beyond - Borisz Jegorov
- Rubicon
Krími Köztársaság | |||
Республика Крым (orosz) | |||
| |||
Nemzeti himnusz: Нивы и горы твои волшебны, Родина | |||
 | |||
Legnagyobb város | |||
Vezetők | |||
Legfelső Tanács elnöke | |||
Miniszterelnök | ... | ||
Beszélt nyelvek | |||
függetlenség | |||
kikiáltása | |||
Népesség | |||
Népszámlálás szerint | 1 912 168 fő (2017. jan. 1.) +/- | ||
Becsült | 1,967,119 fő (2013) | ||
Főbb etnikumok | oroszok, ukránok, krími tatárok, fehéroroszok, görögök, örmények, azeriek, bolgárok, romák | ||
Vallások | |||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 26,100 km² | ||
Moszkvai idő (UTC+3) | |||
Maszkos katonák vonulnak be Perevalne település mellett található katonai bázisra.
Szimpátiatüntetés a Krím csatlakozásáért Oroszországhoz.
Vlagyimir Putyin a krími vezetőkkel aláírja a megállapodást a Krím egyesüléséről Oroszországgal 2014. március 18-án.
A Krími Köztársaság a kelet-európai térség vitatott jogállású területe. Függetlenségét 2014. március 11-én deklarálta a Krími Autonóm Köztársaság parlamentje Szimferopolban, a tartomány székhelyén. Vezetői: Volodimir Konsztantinov a Legfelső Tanács elnöke és Szergej Akszjonov miniszterelnök.
Nevének etimológiája
A Krím elnevezés a mai Sztari Krim történelmi emlékhely kipcsak nevére vezethető vissza, ahol az Arany Horda idején még város állt. A félsziget akkor a nagy horda birodalmának egyik tartománya volt, és innen kormányozták a területet. A neve ekkor Qırım volt. Majd létrejött az önálló Krími Tatár Kánság, de a fővárosa végül Bahcsiszerájba került. Hérodotosz is említi a területet Kremni néven, de a Kremni-Qırım alak hasonlósága ellenére nincs kapcsolat a kipcsak és görög elnevezés között. A Qırım ’sztyeppe, domb’ jelentésű, míg a Kremni a sziklákat takarja.
Története
A Krímet az ókor óta folyamatosan lakták különböző népek. Az ókori görögök gyarmatot létesítettek itt, majd germán eredetű gótok uralkodtak a területen. Azután hosszú évszázadokig különböző nomád, ázsiai eredetű csoportok, mint hunok, kazárok, magyarok, besenyők, úzok, kipcsakok és kunok éltek a mai Dél-Ukrajna füves sztyeppéin és a Krím félszigeten is. A 13. században a Mongol Világbirodalom hódította meg, majd az Arany Horda uralta, ennek utódállama lett a Krími Tatár Kánság. A krími tatárok mongol hatás alá került kun-kipcsak népcsoportokból és hozzájuk csapódó más népelemek keveredéséből születtek. Az ő államuk a 18. századig fennállt, igaz 1475-től elismerte hűbérurának az Oszmán Birodalmat. Az oszmán-törököknek az oroszoktól elszenvedett súlyos vereségeik hatására a Krím feletti befolyásuk is csökkent. Az oroszok a 18. században annektálták a krími tatárok területeit, ahová elsősorban orosz telepesek tömegeit hozták, de települtek ukránok is a déli régiókba. Mindazonáltal a Krím vitathatatlanul eloroszosodott, és a tatárok kisebbségbe kerültek. A Krím sokáig nem Ukrajna része volt, hanem Oroszországhoz tartozott. A Szovjet-Oroszországban autonóm köztársaságot szerveztek a területén.
1954-ben Nyikita Hruscsov önkényesen odaajándékozta az ukrán tagköztársaságnak a perejaszlavi szerződés 300. évfordulóján (mivel 1654. január 18-án a lengyel király ellen lázadó kozákok és ukránok ebben a szerződésben mondták ki, hogy az orosz cárt ismerik el uruknak, Ukrajnát pedig Oroszországhoz kötik). Így ezt Hruscsov az ukrán nép iránti hálából tette, amiért Oroszországnak fogadtak hűséget.
1992-ben, Ukrajna függetlenné válása után az orosz többségű félszigeten autonóm köztársaságot alapítottak, amely 2014-ig fennállt az ukrán állam keretein belül, annak ellenére, hogy az oroszok mindvégig orosz területnek tartották.
A Krími Köztársaság létrejötte
A Krím orosz többségű terület Ukrajnában, kis részt lakják csak ukránok és őslakos tatárok. Ukrajnában 2013 végétől a Viktor Janukovics vezette oroszbarát kormányzati irány ellen széles körű tiltakozás bontakozott ki, ami februárban valóságos felkelés keretében elsöpörte a kormányt és új vezetők kerültek hatalomra, illetve a bebörtönzött egykori kormányfő, Julija Timosenko is kiszabadult. Erre válaszul az orosz hadsereg mozgósítást rendelt el, és azonosítójel nélküli katonai egységek szállták meg a Krím félszigetet az ottani orosz fekete-tengeri bázisokon keresztül. Az akcióban a helyi orosz lakosság részt vett. Velük szemben az ukrán katonai egységek szinte semmilyen ellenállást nem tanúsítottak, így március közepére a Krím gyakorlatilag teljesen orosz ellenőrzés alá került.
A szimferopoli parlament döntését megelőzően Szevasztopol már február 24-én de facto kinyilvánította elszakadását Ukrajnától, illetve csatlakozási igényét az Oroszországi Föderációhoz.A krími köztársaság vezetőinek is távolabbi tervei között szerepel a függetlenség kinyilvánítása után az egyesülés Oroszországgal. Erről március 16-án népszavazást tartottak, amelyen a külföldi megfigyelők több szabálytalanságot is észleltek, így azt, hogy orosz állampolgárságú személyek is szavaztak.A népszavazást az ukránok és a krími tatárok bojkottálták, ennek ellenére megszületett az eredmény: a szavazók 96,77%-a az elszakadás és az Oroszországi Föderációhoz való csatlakozás mellett döntött.
Vlagyimir Putyin a Krím és Oroszország összeköttetését biztosítandó hidat épített a Kercsi-szoroson át.Többször kijelentette továbbá, hogy kész fellépni az ukrajnai nacionalizmus ellen, ami ott élő orosz ajkú embereket fenyeget.
A függetlenségi nyilatkozatot követő néhány órán belül Moszkva már el is ismerte a Krími Köztársaságot, azzal érvelve, hogy a nemzetközi joggal is összeegyeztethető a szimferopoli parlament lépése.A népszavazást követően már másnap csatlakozási kérelmet nyújthat be a szimferopoli parlament az Oroszországi Föderációnál.
Március 12-én Olekszandr Turcsinov ideiglenes ukrán kormányfő visszavonulást rendelt el és feladta a Krím félszigetet. Állítása szerint a leginkább veszélyeztetett keleti orosz-ukrán határra kíván összpontosítani. Még a népszavazás alatt mozgósításra adott parancsot az ukrán hadsereg a keleti országrészben, ahol újbóli zavargások robbantak ki. Kijev új haderőként nemzeti gárda toborzásába fogott bele.
Az ukrán és tatár kisebbség heves nem tetszésének adott már korábban is hangot az egyoldalú orosz lépéseknek, s míg Ukrajna más területein megszűntek a korábbi zavargások, addig a krízis a Krím területén folytatódik tovább. A zavargások és tüntetések ideje alatt, míg Janukovics hatalmon volt, felmerült, hogy a nyugati ukrán területek nyilvánítanák ki egyoldalú elszakadásukat, hogy így csatlakozhassanak az Európai Unióhoz. Ugyanakkor nemcsak a Krím az egyetlen terület, ahol elszakadási törekvésekkel kell számolni. Kelet-Ukrajnában is nagyszámú orosz lakosság él, illetve számos ottani ukrán oroszbarát érzelmű. Donyeckben és Harkivban is vannak olyan csoportok, amely a térség elszakadását óhajtják Ukrajnától és csatlakozni akarnak Oroszországhoz.Felmerült továbbá újabban Kárpátalja, vagy a déli területek autonómiája, illetve elszakadása is, előbbi esetében már a 90-es évek elején szerettek volna ott is egy Krímhez hasonló autonóm területet kialakítani, sikertelenül.
A népszavazást követően ismét felizzani látszanak az ellentétek, amelyet jól tükröz az is, hogy Donyeckban orosz-barát elemek elfoglalták az ottani ügyészség épületét, követelve, hogy a krími példát itt is kövessék és csatlakozzanak Oroszországhoz. Ukrajnában szintén fenyegetőznek egyes szélsőséges elemek, hogy saját maguk készek harcot kezdeményezni az oroszok és az orosz-barát csoportok ellen, így a Jobboldali Szektor elnevezésű radikális szervezet kijelentette, hogy kész robbantásos merényletet végrehajtani az Ukrajnán áthaladó orosz gáz- és olajvezetékek ellen.
Az új ukrán vezetést a nyugati országok és az Amerikai Egyesült Államok támogatják, amelyek Ukrajna területi egysége mellett teszik le voksukat és az orosz fellépést agressziónak minősítik. A Krími Köztársaság egyoldalú megalakulására egyes források szerint Koszovó teremtett precedenst, sőt az orosz külügyminisztérium nyilatkozatában hivatkozott is a Hágai Nemzetközi Bíróságnak Koszovó ügyében ismertetett ajánlására, amely szerint az egyoldalú deklaráció nem sérti a nemzetközi jogot. Oroszország máig nem ismeri el Koszovó függetlenségét, s többen úgy vélték, hogy ellenlépésként ismerte el Abháziát illetve Dél-Oszétiát is. Felmerült még a kárpátaljai ruszinok támogatása is a narancsos forradalom idején.Miután exit poll adatokat közölt a krími népszavazás eredményéről, az Európai Unió és Washington kijelentette, a népszavazás eredményét nem tekinti legálisnak. Ezzel egy időben a magyar külügyminisztérium is kijelentette, hogy a népszavazás illegitim és szabálytalan.
Március 17-én Oroszország elnöki rendeletben elismerte az új állam függetlenségét.
A krími népszavazás és a válság elmélyülése
Március 18-án aláírták a Krím Oroszországhoz való csatlakozására előterjesztett kérelmet, amelyet a Nyugat továbbra sem fogad el. Az elszakadás kinyilvánítása után már erőszakos cselekményekre került sor és az első jelentések is halálos áldozatokról számolnak be. Oroszországban a Krím csatlakozását nagy tömegek ünnepelték.Putyin egy történelmi hiba kijavításaként értékelte az eseményt, amellyel egy vitathatatlanul is orosz területnek számító régiót szereztek vissza, s egyben közölte nincs további területi igénye Ukrajnával szemben. Ezzel szemben Jacenyuk miniszterelnök bejelentette, hogy ezzel az Ukrajna és Oroszország közötti feszült viszony a katonai fázisba lépett és jelenleg is zajlik az új ukrán haderő felállítása.
A válság további mélyülését jelzi, hogy a kelet-ukrajnai oroszok, a krími események hatása alatt folytatták tiltakozó megmozdulásaikat Kijev ellen, majd április 7-én egyes csoportok a Donecki területen fegyverekhez is jutottak, sőt krími mintára a régió központjának számító Doneckben bejelentették a Donyecki Népköztársaság megalakulását is. Egy héttel később Kelet-Ukrajnában fegyveres felkelés kezdődött, amit az ukrán belbiztonsági és katonai erők nem tudtak felszámolni. Vlagyimir Putyin, az évenként tartott televíziós műsorában, az Egyenes Vonalban, ahol betelefonáló civileket hallgat meg, az egyik kérdezőnek felelve elismerte, hogy a Krím félszigetet valóban az orosz hadsereg és nem egyszerű önkéntesek szállták meg februárban.
Államszervezet, közigazgatás
A Krím törvényhozó testülete a 100 fős Krími Állami Tanács.A végrehajtó hatalmat a Miniszterek Tanácsa alkotja. A Legfelső Tanács és a Miniszterek Tanácsa hozza az állam törvényeit, illetve határozza meg az állam alkotmányát, illetőleg hoz rendszeres döntéseket. Az igazságszolgáltató testületet a bíróságok alkotják. Saját parlamentje van a krími tatároknak is, képviseletet is biztosítanak számukra a krími parlamentben, de tényleges beleszólásuk az állam irányításába nincs.
Adminisztratív régiói
A Krími Köztársaság 14 járásra (район / район / rayonı) és 11 városi terület (городской округ / міський округ / şeer bölgesi) oszlik. Egy-egy ilyen városi területhez más települések is kapcsolódnak.
Térkép- | Rajonok és településközpontok | Székhely |
1 | Bahcsiszaraji járás(Бахчисарайский район / Бахчисарайський район / Bağçasaray rayonı) | Bahcsiszaraj (Бахчисарай / Бахчисарай / Bağçasaray) |
2 | Belogorszki járás (Белогорский район / Білогірський район / Qarasuvbazar rayonı) | Belogorszk (Белогорск / Білогірськ / Qarasuvbazar) |
3 | Dzsankoji járás (Джанкойский район / Джанкойський район / Canköy rayonı) | Dzsankoj (Джанкой / Джанкой / Canköy) |
4 | Kirovszkojei járás (Кировский район / Кіровський район / İslâm Terek rayonı) | Kirovszkoje (Кировское / Кіровське / İslâm Terek) |
5 | Krasznogvargyejszkojei járás (Красногвардейский район / Красногвардійський район / Qurman rayonı) | Krasznogvargyejszkoje (Красногвардейское / Красногвардійське / Qurman) |
6 | Krasznoperekopszki járás (Красноперекопский район / Красноперекопський район / Krasnoperekopsk rayonı) | Krasznoperekopszk (Красноперекопск / Красноперекопськ / Krasnoperekopsk) |
7 | Lenyinói járás (Ленинский район / Ленінський район / Yedi Quyu rayonı) | Lenyino (Ленино / Леніне / Yedi Quyu) |
8 | Nyizsnyegorszkiji járás (Нижнегорский район / Нижньогірський район / Seyitler rayonı) | Nyizsnyegorszkij (Нижнегорский / Нижньогірський / Seyitler) |
9 | Pervomajszkojei járás (Первомайский район / Первомайський район / Curçı rayonı) | Pervomajszkoje (Первомайское / Первомайське / Curçı) |
10 | Razdolnojei járás (Раздольненский район / Роздольненський район / Aqşeyh rayonı) | Razdolnoje (Раздольное / Роздольне / Aqşeyh) |
11 | Szaki járás (Сакский район / Сакський район / Saq rayonı) | Szaki (Саки / Саки / Saq) |
12 | Szimferopoli járás (Симферопольский район / Сімферопольський район / Aqmescit rayonı) | Szimferopol (Симферополь / Сімферополь / Aqmescit) |
13 | Szovjetszkiji járás (Советский район / Совєтський район / İçki rayonı) | Szovetszkij (Советский / Совєтський / İçki) |
14 | Csernomorszkoje járás (Черноморский район / Чорноморський район / Aqmeçit rayonı) | Csernomorszkoje (Черноморское / Чорноморське / Aqmeçit) |
15 | Alusta városi terület (городской округ Алушта / міський округ Алушта / Aluşta şeer bölgesi) | Alusta (Алушта / Алушта / Aluşta) |
16 | Armjanszk városi terület (городской округ Армянск / міський округ Армянськ / Ermeni Bazar şeer bölgesi) | Armjanszk (Армянск / Армянськ / Ermeni Bazar) |
17 | Dzsankoj városi terület (городской округ Джанкой / міський округ Джанкой / Canköy şeer bölgesi) | Dzsankoj (Джанкой / Джанкой / Canköy) |
18 | Jevpatorija városi terület (городской округ Евпатория / міський округ Євпаторія / Kezlev şeer bölgesi) | Jevpatorija (Евпатория / Євпаторія / Kezlev) |
19 | Kercs városi terület (городской округ Керчь / міський округ Керч / Keriç şeer bölgesi) | Kercs (Керчь / Керч / Keriç) |
20 | Krasznoperekopszk városi terület (городской округ Красноперекопск / міський округ Краснопереко́пськ / Krasnoperekopsk şeer bölgesi) | Krasznoperekopszk (Красноперекопск / Краснопереко́пськ / Krasnoperekopsk) |
21 | Szaki városi terület (городской округ Саки / міський округ Саки / Saq şeer bölgesi) | Szaki (Саки / Саки / Saq) |
22 | Szimferopol városi terület (городской округ Симферополь / міський округ Сімферополь / Aqmescit şeer bölgesi) | Szimferopol (Симферополь / Сімферополь / Aqmescit) |
23 | Szudak városi terület (городской округ Судак / міський округ Судак / Sudaq şeer bölgesi) | Szudak (Судак / Судак / Sudaq) |
24 | Feodoszija városi terület (городской округ Феодосия / міський округ Феодосія / Kefe şeer bölgesi) | Feodoszija (Феодосия / Феодосія / Kefe) |
25 | Jalta városi terület (городской округ Ялта / міський округ Ялта / Yalta şeer bölgesi) | Jalta (Ялта / Ялта / Yalta) |
A félsziget délnyugati szélén elhelyezkedő (a té
Szevasztopol ugyan a Krím félszigeten fekszik, de nem része a Krími Köztársaságnak,mertMoszkvához és Szentpétervárhoz hasonlóan szövetségi jelentőségű várossá nyilvánították az Orosz Föderáción belül.
A legnagyobb városok:
Szimferopol (362,366fő), Kercs (145,319),
Jevpatorija (106,840), Jalta (78,040),
Feodoszija (69,786), Dzsankoj (35,700),
Krasznoperekopszk (29,700), Alusta (28,418), Bahcsiszaraj (26,482), Armjanszk (22,468).
Területén 1954-től 2014-ig az Ukrajnához tartozó Krími Autonóm Köztársaság és az ettől különálló Szevasztopol város régiója volt található.
A cári Oroszország idején a Krím félsziget a luxusnyaralóhelyek közé tartozott.
Krím ógörög neve Tauriké Kherszonészosz (Ταυρικὴ Χερσόνησος 'Tauriké félsziget') vagy egyszerűen Kherszonészosz volt, latinul Chersonesus Taurica. Már az i. e. 6. században görög gyarmatosításnak volt színhelye; itt alapították a görögök Pantikapaiont és Theodosziát (ma Feodoszija). Pantikapaion később külön állammá nőtte ki magát, és Boszporoszi Királyság néven hatalmát csaknem az egész Kherszonészoszra kiterjesztette. Ez államot meghódította a pontoszi VI. Mithridatész, akinek legyőzetésével a Római Birodalomhoz került. Mint a Bizánci Birodalom része, Gótia thémát alkotta; 375-ben a gótokat a hunok győzték le. Később a félsziget fölváltva a magyarok, kazárok, besenyők és kunok hatalmába került.
A kunokat 1237-ben a tatárok űzték el, és Krímet 1441-ig a Kipcsak kánság alkotórészévé tették.
Ugyanezen időben a genovaiak számos gyarmatot alapítottak rajta, amelyek közt Kaffa (ma Feodoszija) tett szert a legnagyobb gazdagságra. 1441-ben a Krími Tatár Kánságnak vált jelentékeny részévé. 1475-ben II. Mehmed szultán ezt török fennhatóság alá vetette.
Az oroszok már Nagy Péter cár uralma alatt támadni kezdték a félszigetet, és az Oszmán Birodalom az 1774-es kücsük-kajnardzsi békében beleegyezni kényszerült Krím függetlenségébe.
A félsziget azonban a függetlenségét csak rövid ideig élvezhette. 1783-ban Sagin-Girei, az utolsó tatár kán birtokáról évdíj fejében az oroszok javára lemondott.
A félszigeten találkozott II. József császár és király 1787-ben II. Katalin cárnővel, akivel szövetséget kötött a törökök ellen, és ez alkalommal mutatta Patyomkin herceg az általa építtetett falvakat (Patyomkin-falu). Potyomkin a „Tauriai” melléknevet kapta. Tartja magát a mítosz, hogy a falvak fele csak papíron létezett. Valójában ezt valószínűleg csak Potyomkin moszkvai ellenfelei terjesztették.
1853–56-ben Krím volt a színhelye a krími háborúnak.
Az oroszországi polgárháborúban a fehér hadsereg ellenőrizte a területet. A vörösök 1921-ben foglalták el. A félsziget szovjet autonóm köztársaság (Krími ASZSZK) lett. 1941/42-során elfoglalták a németek. 1943 novemberétől 1944. májusáig tartottak a felszabadító harcok, a szovjet hadsereg ekkorra foglalta vissza a félszigetet.
1941-ben a németeket, 1944-ben pedig a tatárokat deportálták a félszigetről, valamint az oroszok által is letelepített bolgárokat, örményeket és görögöket.
1945. február 4–11. között Krímben, Jaltában rendezték a szövetséges nagyhatalmak vezetői közötti találkozót, a jaltai (esetenként krími) konferenciának nevezett tanácskozást, ahol a győztes hatalmak képviselői megrajzolták Közép- és Kelet-Európa háború utáni térképét.
1954. február 19-én Hruscsov kezdeményezésére az 1945-től már mint Krími terület az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaságtól átkerült az Ukrán SZSZK-ba a Perejaszlavi Rada összehívásának 300. évfordulója alkalmából.
1991-ben Krími területből Krími ASZSZK-vá alakult, majd 1992. február 26-án Krími Köztársasággá vált, de Ukrajna része maradt.
Ukrajnának Oroszországgal 2010-ben Harkivban kötött szerződése szerint az orosz Fekete-tengeri Flotta 2042-ig tarthat fenn haditengerészeti támaszpontot Szevasztopolban és használhatja a parti kikötői infrastruktúrát, valamint a feodoszijai kikötőt.
2014-ben a Krími Autonóm Köztársaság orosz vezetői kinyilvánították az ún. Krími Köztársaság függetlenségi szándékát Ukrajnától, amit egy vitatott legitimitású népszavazás március 16-án nagy többséggel megerősített.
2014-es népszavazás a Krím politikai státuszáról
egy 2014. március 16-án tartott népszavazás volt a Krími Autonóm Köztársaság és Szevasztopol – területi jogú város – területén.
Két lehetőség közül lehetett választani.
Az Oroszországi Föderációhoz való csatlakozás vagy az 1992-es krími alkotmány visszaállítása – maradás Ukrajna részeként jelentős szuverenitással.
A válaszlehetőségek közül egyik sem irányult a status quo fenntartására.
Az 1992-es alkotmány nagyobb hatáskört adott volna a krími parlament kezébe, beleértve a teljes szuverenitást és kapcsolatfelvételt más államokkal.
Ezt a válaszlehetőséget sok nyugati és ukrán újságíró úgy értelmezte, hogy egy de facto leszakadás az ukrán anyaországról.
A krími és szevasztopoli vezetés illegitimnek tekinti Viktor Janukovics ukrán elnök eltávolítását a hatalomból, a 2014-es ukrán forradalmat egy puccsnak tekintik, így az ideiglenes ukrán kormány sem legitim a szemükben.
A népszavazás – érvelésük szerint – erre a szituációra ad megoldási lehetőséget a krími lakosok számára; a fő kérdés, hogy mit akarnak a jövőben.
A referendumot a legtöbb nyugati ország érvénytelennek tekinti, így az Európai Unió tagállamai – köztük
Magyarország–, valamint az Amerikai Egyesült Államok
és Kanada is. Ennek a fő okaként azt nevezték meg, hogy a népszavazás lefolytatása közben az orosz katonák megszállták a területet, ezzel befolyásolva a végeredményt.
Másrészt a népszavazás eredménye ellentétes a nyugati nagyhatalmak azon törekvésével, hogy minél jobban csökkentsék Oroszország katonai és gazdasági befolyási szféráját.
Szevasztopolban található ugyanis az orosz Fekete-tengeri flotta központi bázisa, és Ukrajna egy esetleges NATO-csatlakozás reményében 2017-ben akár fel is mondhatta volna a bázis bérleti szerződését.A terület szárazföldi és tengeralatti ásványkincsei jelentős bevételt hozhatnak Oroszországnak a jövőben.
Harmadrészt az eset Koszovó USA által kiharcolt Szerbiától
való elszakadása után újabb precedenst teremt a II. világháború utáni, nagyhatalmak által meghúzott államhatároknak egy központi kormányzat szándékai ellenére bekövetkező módosítására, a népek önrendelkezésének az állami szuverenitás elé helyezésére.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának
tizenhárom tagja megszavazta a népszavazás érvénytelenítését, de Oroszország élt vétójogával; az oroszokkal mintegy szövetséges Kína tartózkodott. A nem kötelező erejű ENSZ közgyűlés később elfogadta a döntést 100:11 arányban, 58 tartózkodás mellett. Kimondták, hogy a népszavazás érvénytelen, ezzel párhuzamosan megerősítették Ukrajna területi integritását.
A hivatalos eredmény szerint a Krími Autonóm Köztársaság területén 96,77% szavazta meg a csatlakozást Oroszországhoz 83,10%-os részvételi arány mellett.Andrey Illarionov, az orosz kormány egykori tanácsadója szerint a népszavazás eredménye egy durván manipulált hamisítás, ugyanis az elmúlt 3 évben készült ukrán közvélemény-kutatások szerint a krími lakosság 34%-a támogatta a csatlakozást, így az eredmény cinikusan torz.
Ennek ellentmondanak az ENSZ Fejlesztési Programja
által 2009 és 2011 között végzett felmérések, melyek szerint a lakosság körülbelül kétharmada támogatná az Oroszországhoz való csatlakozás
A népszavazást követően a Krím kikiáltotta elszakadását Ukrajnától, kérvényezte az ENSZ általi elismerést és felvételét az Oroszországi Föderációba. Még ugyanezen a napon Oroszország elismerte Krímet, mint szuverén államot, továbbá felvette tagállamként.Jelenleg a Krím de facto Oroszországhoz tartozik.
Március 18-án az orosz elnök jóváhagyta Krím csatlakozását célzó szerződéstervezetet.
Április 26-án Ukrajna elzárta Krím vízellátását biztosító 402,6 kilométer hosszú Észak-krími-csatornát.
A Forbes magazin május 6-án közölte, hogy egy Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz köthető szervezet olyan adatsort tett közzé véletlenül az interneten, amely szerint a krími népszavazáson a hivatalosan közöltnél sokkal alacsonyabb részvételi arány volt, és sokkal kevesebben szavaztak az orosz csatlakozásra.
Lakossága
Lakossága 2001-ben 2 024 056 fő (ebből 58,3% orosz, 24,3% ukrán, 12,1% krími tatár, 1,4% fehérorosz, 0,5% tatár, 0,4% örmény, 0,2% körül zsidó, lengyel, moldován, azeri, 0,1% körül üzbég, koreai, görög, német, mordvin, csuvas, cigány, bolgár, grúz és mári, valamint karaimok, krimcsákok és egyéb nemzetiségűek).
Az oroszok, ukránok, görögök és bolgárok többsége ortodox hitű, a krími tatárok a szunnita iszlám követői. Elterjedt az izraelita, a görögkatolikus és a protestáns vallás is.
.svg){kind=link}
Megjegyzések
Megjegyzés küldése