Tiraszpol- Transznyesztria kongresszus végső célja. Putyin annexió kérése?

 

Miért ijesztgeti Dnyeszteren túl Moldovát minden szintű képviselői kongresszussal?

Forrás: Carnagie Politica
Szerkesztette : Borsi Miklós

Tiraszpol nem engedheti meg magának, hogy ne tegyen semmit. 

Komolyan attól tartanak, hogy a vámokat követően Moldova úgy dönt, hogy áfát vet ki, és jövedéki adót vezet be az üzemanyagra, az alkoholra és a dohányra. 

Aki pedig adót szed, az a kormány

Minél tovább húzódik az orosz-ukrán háború, annál magabiztosabbak a moldovai hatóságok a Dnyeszteren túli kapcsolatokban. 

Chisinau fokozatosan fokozza a gazdasági és jogi nyomást Tiraszpolra, egyértelművé téve, hogy a Dnyeszteren túli konfliktus a szokásos formátumokban tárgyalások nélkül is megoldható. 

Az eredmény az ország újraegyesítése formájában nem garantált, de a szalámi taktikai kísérlet elindult és jelenleg is zajlik. 

Tiraszpol válaszul próbál hangosan ellenállni, de lépéseinek eredményessége kérdéses olyan körülmények között, amikor az őt támogató Moszkva megreked az ukrán fronton.

Hullámok a Dnyeszteren

Nem túl gyakori, hogy a Dnyeszteren túli események, amelyek még nem történtek meg, bekerülnek a világhírek közé. 

Pontosan ez történt azonban, amikor az el nem ismert Dnyeszteren túli Moldáv Köztársaság vezetője, Vadim Krasznoselszkij minden szintű képviselők kongresszusát kezdeményezett a „Moldovai Köztársaság nyomásával, jogsértésével és társadalmi-gazdasági helyzetének romlásával kapcsolatban. pridnesztroviaiak.”

A helyi parlament (Legfelsőbb Tanács) február 28-ra tűzte ki a kongresszus időpontját, ami lehetőséget teremtett a legkülönfélébb próbálkozások előtt a találkozó céljának magyarázatára. 
„Dnyeszterentúl Moszkvához fordulhat azzal a kéréssel, hogy fogadja be a térséget Oroszországba”, „Transznyesztria február 28-án kérni fogja Putyin annexióját” – több tucat hír jelent meg különböző országok sajtójában. 

Valójában az el nem ismert köztársaságban ritkán tartanak minden szintű képviselői kongresszust – a jelenlegi csak a hetedik lesz fennállásának 34 éve alatt. Az ilyen kongresszusokon pedig szinte mindig olyan nagyszabású döntéseket hagytak jóvá, mint például a függetlenség kikiáltása 1990 szeptemberében, és egy évvel később Dnyeszteren túli alkotmányának és állami jelképeinek jóváhagyása. 

2006 márciusában a különböző szintű képviselők kongresszusa úgy döntött, hogy népszavazást tartanak Dnyeszteren túl, és az orosz Állami Dumához fordult azzal a kéréssel, hogy ismerje el a köztársaság függetlenségét. A népszavazás még ugyanabban az évben szeptemberben zajlott: a választók 97 százaléka támogatta a függetlenség irányát és „az azt követő szabad csatlakozást Oroszországhoz”. Moszkva akkor nem hallgatta meg a fellebbezést, de azóta Tiraszpol a szavazás eredményeit használja fő érvként amellett, hogy nincs egy úton Chisinauval.

Sőt, ezúttal a Dnyeszteren túli kongresszusnak csak egy nappal Vlagyimir Putyin szövetségi közgyűléshez intézett beszéde előtt kell megtörténnie, amelyet február 29-re terveztek. Itt természetesen egy kétirányú lépés sugallja magát: február 28-án a kongresszus arra kéri Oroszországot, hogy ismerje el Dnyeszteren túli területét, és vegye át magának, Putyin pedig másnap eleget tesz ennek a kérésnek.

Ráadásul az Ukrajnával vívott háború kezdete után az orosz hivatalos retorikából eltűntek azok a kijelentések, amelyek szerint Moszkva támogatja Moldova területi integritását. Ehelyett az orosz külügyminisztérium arról kezdett beszélni , hogy „200 ezer polgárunk él Dnyeszteren túl”, Moszkva „aggódik a sorsuk miatt”, és nem engedi, hogy „egy újabb nyugati kaland áldozataivá váljanak”.

Ahhoz azonban, hogy végre összeálljon az apokaliptikus kép, a puzzle több fontos darabja hiányzik. Moszkva kiterjedt tapasztalatot halmozott fel a szeparatista köztársaságok elismerése terén, de ez minden alkalommal az ottani forró konfliktusok és egy nagyszabású propagandakampány hátterében történt. 

A kongresszus előestéjén Transznisztria környékén semmi ilyesmi nem figyelhető meg. Nyugalom van a Dnyeszteren, nincs lövöldözés. Az orosz tisztviselők és az állami média sem feszegeti az elismerés témáját. Talán azért, mert az orosz hatóságok mindig is Dnyeszteren túlra úgy tekintettek – és lehetséges, hogy most is –, mint olyan eszközt, amely elismerés nélkül hasznosabb. 

A vélhetően nagyrészt oroszbarát lakosságú régió olyan súlynak bizonyulhat, amely megváltoztathatja a politikai erők egyensúlyát Moldovában. Ha Transznisztria különleges státusz keretében visszakerül Moldovához, akkor az Orosz Föderációval szoros kapcsolatokat ápoló híveket hosszú időn át lehet hatalmat biztosítani, és ezzel egyidejűleg az egész országot befolyásolni.

Igaz, a Dnyeszteren túli társadalom valódi hangulata rejtély. Egyáltalán semmit sem tudunk róluk – nem végeznek ott hiteles szociológiai vizsgálatokat. De egy másik tény is ismert: 2023 elején több mint 350 ezer Dnyeszteren túli lakos volt Moldova állampolgára. Ez az abszolút többség - a 2015-ös népszámlálás szerint az el nem ismert köztársaság teljes lakossága 475 ezer fő.

Ha nem kongresszus, akkor eszik

Miután a médiát és a közösségi oldalakat elárasztották a találgatások, miszerint Tiraszpolnak szüksége van a kongresszusra, hogy csatlakozzon Oroszországhoz, a moldovai kormány és Ukrajna Hírszerzési Főigazgatósága (GUR) felszólalt ebben a témában.

A Moldovai Reintegrációs Iroda azt mondta , hogy nincs okunk azt hinni, hogy a térségben a helyzet tovább romolhat, és hozzátette: „Meggyőződésünk, hogy Tiraszpol tisztában van azzal, milyen következményekkel jár magára egy elhamarkodott lépés esetén”. Ukrajna Hírszerzési Főigazgatósága arról is beszámolt , hogy nem erősítették meg azokat az információkat, amelyek arról szólnak, hogy a Dnyeszteren túli hatóságok Oroszországhoz való csatlakozást kívánják kérni.

Maguk a Dnyeszteren túli parlamenti képviselők és a vezetéshez közel állók is magánbeszélgetéseken biztosítanak a kongresszus előtt arról, hogy senkinek nem áll szándékában hirtelen megmozdulások, és szó sem lesz Oroszországhoz való csatlakozásról. Akkor minek fórumot összeállítani? 

A válasz egy része Vadim Krasznoszelszkij közleményében található: „a Moldovai Köztársaság nyomása miatt”. Alekszandr Korsunov, a Dnyeszteren túli parlament elnöke ehhez hozzátette , hogy a Kisinyov felől érkező gazdasági nyomás „humanitárius katasztrófához vezethet”.   

A „nyomás” alatt Tiraspol azt jelenti, hogy Chisinau évtizedek óta először döntött úgy, hogy megváltoztatja a megszokott játékszabályokat. 

2023 elején a moldovai parlament olyan módosításokat fogadott el, amelyek büntetőjogi szankciókat vezettek be a „szeparatizmusért”. Szinte bármelyik Dnyeszteren túli tisztviselő bekerülhet az új cikk hatálya alá. 

Az ezzel kapcsolatos ügyek megindításáról semmit nem tudni, de már vannak következményei: a Dnyeszteren túli tisztviselők, különösen az első lépcsőfok, elkerülték, hogy a központi hatóságok által ellenőrzött Moldova területére utazzanak.

Továbbá 2024 elején hatályba lépett Moldova új Vámkódexe. Megváltoztatta az évtizedek óta fennálló valóságot, amikor a Dnyeszteren túli cégek mentesültek a vámeljárások díja alól az import/export során. Vagyis most vámot kell fizetniük mind a moldovai, mind a Dnyeszteren túli költségvetésbe. Valójában ez az újítás volt a fő oka annak, hogy Tiraspol úgy döntött, hogy összehívja a képviselők kongresszusát minden szinten.

Mindeközben a moldovai kormány 2024-es cselekvési terve további újításokat tartalmaz, amelyek valószínűleg nem tetszenek Pridnestrovie-nak. Kisinyov például meg kívánja tiltani a Dnyeszteren túli rendszámú autók mozgását. Vagyis a pridnesztroviai autósoknak vagy moldovai rendszámot, vagy Moldovával korábban egyeztetett semleges rendszámot kell kapniuk.

A moldovai fél azt is tervezi, hogy csökkenti vagy megszünteti a Dnyeszteren túli vállalatoknak a környezetszennyezés miatti importvámok és díjak beszedésével kapcsolatos előnyeit.

A moldovai hatóságokat gyakran kritizálják amiatt, hogy nincs egyértelmű tervük a dnyeszteri konfliktus megoldására. De minél tovább mennek, annál világosabbá válik az álláspontjuk ebben a kérdésben. Úgy tűnik, Chisinau hangos kijelentések nélkül úgy döntött, bebizonyítja, hogy a Dnyeszteren túli konfliktus rendezési tárgyalások nélkül is megoldható. 

Az „5+2” fő tárgyalási forma, amelyben Chisinau és Tiraspol a tárgyaló felek, Oroszország, Ukrajna és az EBESZ a közvetítők, az Egyesült Államok és az EU pedig megfigyelő, 2019-ben szünetel. 

A háború kezdete után szó sem volt az oldal újraindításáról. 

Kijev megismétli , hogy Moszkva elvesztette az ilyen tárgyalásokon való részvétel jogát. Transznisztria és Oroszország azt mondják, hogy az „5+2”-nek nincs alternatívája, a tárgyalásokat folytatni kell.

Ennek fényében Chisinau meghozza azokat a döntéseket Dnyeszteren túli területtel kapcsolatban, amelyeket szükségesnek tart. Nemcsak Tiraszpol, de Moszkva sem szereti ezt. „Mindent megteszünk, hogy megfordítsuk ezt a tendenciát és újraindítsuk a politikai folyamatot” – ígérte Szergej Lavrov.

De egyelőre a moldovai kísérlet valós időben zajlik. Oleg Serebrian moldovai reintegrációért felelős miniszterelnök-helyettes a közelmúltban megígérte, hogy Kisinyov „nem adja fel azokat az akciókat, amelyek célja a Dnyeszteren túli régió fokozatos bevonása Moldova alkotmányos területére”. Az eredmény az ország újraegyesítése formájában nem garantált. Tiraszpol és az őt támogató Oroszország azonban nemigen tud szembeszállni Chisinau azon próbálkozásaival, hogy joghatóságát az ellenőrizetlen régióra is kiterjessze.

Ellenintézkedések

Dnyeszteren túli területen Moldova lépései hatalomátvételnek minősülnek. A helyi politikusok számára az ilyen terjeszkedés pénz-, tekintély- és hatalomvesztéssel jár. És újabban a szabadság is: elvégre a „szeparatizmus” szócikk lóg rajtuk.

A Dnyeszteren túli üzlet is nyugtalan, különösen a Sheriff holding társaság , amely mindent irányít, ami az el nem ismert köztársaságban bevételt termel, és meghatározza a politikát is. „Seriff”, aki három évtizedet töltött üzleti birodalmának felépítésével Transznisztriában a legkényelmesebb körülmények között, nem akarja, hogy a jövő eltérjen a múlttól.

Chisinau ellen azonban nincs sok lehetőség. 

Korábban a Dnyeszteren túli hatóságok Moldova, Ukrajna és Oroszország között manővereztek. 

Most Chisinau és Kijev ugyanabban a csapatban vannak. A moldovai-ukrán határ Dnyeszteren túli szakasza a háború kezdete óta le van zárva.

 Most már csak Moldován keresztül lehet mindent behozni, amire szüksége van, és a megtermeltet Transznisztriába exportálni. 

Az export főleg az EU-ba irányul – a pridnesztrovai áruk több mint 70% -át oda küldik. Az áramlások szabályozása tehát Chisinau és az azt támogató Európai Unió kezében van.

Emiatt a Dnyeszteren túli hatóságok éles lépései, mint például a függetlenség elismerése vagy az Orosz Föderációhoz való csatlakozás kérelmével Oroszországhoz fordulás súlyos bonyodalmakkal jár – figyelmeztetett Kisinyov. 

Tiraszpol most blokádnak nevezi ugyanazon játékszabályok elterjesztését Transznisztriára egész Moldova számára. De eszkaláció esetén ez a „blokád” idézőjelek nélkül is blokáddá válhat. 

Az is feltételezhető, hogy Ukrajna, amelynek mélyén egy el nem ismert köztársaság van, reagálhat a status quo radikális változására. Dnyeszteren túl valószínűleg nem tud sikeresen ellenállni az ukrán hadseregnek, Moszkva pedig nem tud segíteni.

Tiraspol nem hagyhatja figyelmen kívül ezeket a kockázatokat. 

De azt sem engedhetik meg maguknak, hogy semmit se tegyenek válaszul. Komolyan attól tartanak, hogy a vámokat követően Moldova úgy dönt, hogy áfát vet ki, és jövedéki adót vezet be az üzemanyagra, az alkoholra és a dohányra. Aki pedig adót szed, az a kormány. 

A hangos kongresszus, ahol Chisinaut élesen bírálhatják és hibáztathatják minden Dnyeszteren túli bajért, biztonságos módja annak, hogy Moldova lépéseire úgy reagáljunk, hogy azt észrevegyék. 

Ezért az esemény körüli baljós elméletek csak Tiraspol hasznára válnak.

Útközben a Dnyeszteren túli hatóságok demonstrálhatják Kisinyovnak, hogy szükség esetén képesek a helyzet eszkalálására. 

Ennek elméletileg lehet hatása. 

Őszre tervezik az elnökválasztást Moldovában. 

A moldovai hatóságoknak pedig, akik az ukrajnai háború hátterében vállalják a béke fenntartását az országban, aligha van szükségük további nyugtalanságra és feszültségre.