Jurij Alekszejevics Gagarin valósága (?)
Forrás :
- media
- wikipedia
- RGANDT
- medúza
- SPACEJUNKLE
- GREAT-SPACiNG.COM
Az ENSZ Közgyűlés 2011. április 7-i ülésén A/RES/65/271. számú határozatában hivatalosan Nemzetközi Űrhajózási Nappá nyilvánította április 12-t.
A határozat nyomán kiadott közlemény szerint:
1961. április 12. az első emberrel végzett űrrepülés napja, amelyet Jurij Gagarin, szovjet polgár hajtott végre.
Ez a történelmi esemény utat nyitott a világűr emberiség javát szolgáló felfedezése számára.
A Közgyűlés mély meggyőződését fejezte ki az iránt, hogy ezen felfedezések elősegítése és kiterjesztése az emberiség érdeke, ahogy ugyanilyen mély a hite a világűrnek az emberiség egésze általi békés célú birtokba vételében és az űr ebbéli felhasználása eredményeinek minden államra való kiterjesztésében.
Határozat született a Nemzetközi Űrhajózási Nap (április 12.) minden évben történő nemzetközi szintű megünnepléséről, mellyel megemlékezünk az űrkorszak kezdetéről, és megerősítjük a tudatot az űrtudományoknak és az űrtechnológiának a fenntartható fejlődés eredményeihez való hozzájárulásában és az államok és egyes emberek jólétének növelésében, ugyanúgy, ahogy a világűr békés célú felhasználására való törekvésben.
US. TODAY
Az állítás: Az Űr Alapítvány megfosztotta Jurij Gagarin szovjet űrhajós kitüntetését
A Space Foundation – egy nemzetközileg ismert, Colorado Springs-i székhelyű űrvédelmi nonprofit szervezet – a közösségi médiában zajló vihar középpontjában találta magát, miután az interneten elterjedt a hír, miszerint az orosz ukrajnai invázió miatt adománygyűjtő szervezetet átnevezett.
Egyes bejegyzések azt állítják, hogy a nonprofit szervezet "megfosztotta a kitüntetést" Jurij Gagarin szovjet űrhajóstól a "jelenlegi világesemények" miatt. Gagarint, aki 1961-ben tett először a világűrbe , széles körben az űrkutatás egyik alapító atyjaként tartják számon.
"Az első embert az űrben, Jurij Gagarin orosz űrhajóst megfosztotta kitüntetésétől az amerikai székhelyű Űr Alapítvány, amely "a világ aktuális eseményei fényében" cenzúrázta a nevét" - olvasható egy március 20-i Facebook-bejegyzésben .
Ugyanez az állítás széles körben elterjedt a Facebookon és a Twitteren az elmúlt hetekben.
De félreértelmezi, hogy mi is történt valójában.
Az Űr Alapítvány nem vont vissza és nem vont vissza semmilyen hivatalos kitüntetést Gagarintól, és a szovjet űrhajóst sem távolította el a rendezvények programozásából.
A szervezet idén egy adománygyűjtő esemény nevét "Jurij éjszakája"-ról "A Space Celebration: Discover What's Next"-re változtatta. Rich Cooper, az alapítvány szóvivője elmondta az USA TODAY-nek, hogy az esemény továbbra is Gagarin tiszteletét adja.
Az USA TODAY több közösségimédia-felhasználót is megkeresett, akik megosztották a követelést a megjegyzésért.
A Space Foundation megváltoztatta az adománygyűjtő nevét, nem „fosztotta meg a kitüntetéseket”
Ez év előtt az Űr Alapítvány éves adománygyűjtő rendezvénye a közel egy évtizeddel ezelőtti megalakulása óta "Jurij éjszakája" volt.
A nonprofit szervezet honlapja szerint az esemény általában a nemzetközi Space Symposium konferencia előestéjén kerül megrendezésre , és az Űr Alapítvány tudományos, technológiai, mérnöki és matematikai programjaira gyűjt pénzt .
Jurij Gagarin szovjet űrhajós mellszobra, aki 1961-ben az első emberként utazott a világűrbe az Űr Alapítvány felfedezőközpontjában …
A névváltoztatásról szóló közösségi médiában számos bejegyzés hivatkozott az alapítvány feljegyzésére, amelyben azt írták, hogy
"a világ jelenlegi eseményei fényében" eltávolítják Gagarin nevét az adománygyűjtő címből .
Ezt a feljegyzést az Űrszimpózium napirendjének archivált változata szerint március elején tették közzé .
Március 19-ig a Space Foundation törölte ezt a megjegyzést, és közleményt adott ki a névváltoztatásról .
A nonprofit szervezet közleménye szerint az idei rendezvény február végén és március elején történő meghirdetésekor "számos negatív bejegyzést kezdett kapni Oroszországról".
"Azt akartuk, hogy az est középpontjában továbbra is céljaink maradjanak – a Space Foundation Discovery Center fennállásának 10. évfordulója, valamint az oktatási programjainkra szánt források gyűjtése -, úgy döntöttünk, hogy a nevet a következőre változtatjuk:
„A Space Celebration: Discover What’s" Következő" - áll a közleményben.
Cooper azt mondta az USA TODAY-nek, hogy a döntést azért is hozták, hogy megakadályozzák az ellenségeskedést az ukrajnai folyamatban lévő orosz invázió során.
"Tudjuk, hogy az érzelmek nagyon-nagyon magasak" - mondta. "Nem akartuk, hogy az oldalunkon bárki Oroszország- vagy bármi másellenes legyen."
A "Yuri's Night" továbbra is Gagarin világűrbe tett utazását, valamint "más űrbeli múltbeli, jeleni és jövőbeli mérföldköveket" ünnepel majd - áll az alapítvány közleményében.
Az alapítvány a Gagarinhoz kapcsolódó archívumot vagy kiállítást sem változtatta meg, például a Colorado Springsben, Colorado államban, a Discovery Center bejáratában álló kozmonauta mellszobrát.
"Az a meggyőződésünk, hogy megünnepelhetjük Jurijt és még sok mást" - mondta Cooper, hozzátéve, hogy nem biztos benne, hogy a névváltoztatás végleges lesz-e.
Értékelésünk: Hiányzó kontextus
A Space Foundation egy adománygyűjtő akció nevét "Yuri's Night"-ról "A Celebration of Space: Discover What's Next"-re változtatta.
Nem vont vissza egyetlen díjat sem, és nem távolított el semmilyen kiállítást vagy Gagarin említését a Discovery Centerből.
Jurij Alekszejevics Gagarin
Született 1934. március 9.
Klusino, Szovjetunió
Elhunyt 1968. március 27. (34 évesen)
Novoszjolovo közelében Kirzsacsi járás, Szovjetunió
Sírhely Temető a Kreml falánál
Házastársa Valentyina Gagarina
Gyermekei
Jelena Gagarina
Galina Gagarina
Szülei Anna Gagarina
Aleksey Gagarin
Iskolái
College named Yuri Gagarin (Saratov)
Orenburgi katonai repülő főiskola
Zsukovszkij Katonai Repülőmérnöki Akadémia
Nemzetiség orosz
Egyéb beosztás pilóta, az első űrhajós
Rendfokozat ezredes
Űrben töltött idő 1 óra 48 perc
Repülések Vosztok–1
Jurij Alekszejevics Gagarin aláírása
Jurij Alekszejevics Gagarin (oroszul: Юрий Алексеевич Гагарин; Klusino, 1934. március 9. – Novoszjolovo közelében Kirzsacsi járás, 1968. március 27.) orosz származású szovjet űrhajós
Az első ember a világűrben – a Vosztok–1 űrhajóval
Szovjetunióban, Klusinóban született egy parasztcsalád négy gyermeke közül harmadikként. Gyermekként megszenvedte a második világháború német megszállását; két testvérét is elhurcolták a betörő náci csapatok. Később, a középiskolában öntödei munkásnak tanult, előbb a közeli Gzsatszk városában, később Moszkvában. Iskolai tanulmányai során lépett be az akkori kommunista ifjúsági szervezetbe, a Komszomolba, majd ezt követően egy szaratovi repülőklubba, ahol Jak–18-ason tanult először repülni.
Repülőtanulmányai miatt, amikor sorkatonai szolgálata megkezdődött, Cskalov városba, repülőkiképzésre vezényelték. 1957-ben pilótavizsgát tett MiG–15 repülőgépen és hadnagyi
A végső cél hat jelölt kiválasztása volt, akik majd a Szovjetunió leendő Vosztok-programjában űrrepülést végezhetnek.
Ők lettek a Szovjetunió első űrhajós-jelöltjei, köztük Jurij Gagarinnal.
A hat űrhajós kiképzése haladt tovább.
1961. április 3-án, kilenc nappal a tervezett első Vosztok repülés előtt Kamanyin javaslatára Jurij Gagarint választották ki – German Tyitov tartalék jelölése mellett – az első repülésre.
1961. április 12-én, helyi idő szerint reggel 9:07-kor a Vosztok–1 űrhajó a katonai R–7 „Szemjorka” interkontinentális ballisztikus rakétából átalakított Vosztok–K rakétával elstartolt a tyuratami Bajkonur Űrközpontból, majd röviddel később Föld körüli pályára állt utasával, Jurij Gagarinnal.
Az űrhajó irányítása automatikusan zajlott, emberi beavatkozásra nem volt szükség. A szovjet tudósok nem tudhatták előre, mi fog történni az űrhajóssal, így azzal számoltak, hogy képtelen lesz bármilyen művelet elvégzésére. Ezért az űrhajónak automatikusan kellett működnie és végrehajtania a küldetést.
A TASZSZ szovjet hírügynökség csak a sikeres startot követően hozta nyilvánosságra a világ előtt a sikeres start tényét és jelentette be, hogy a világ első embert szállító űrhajója, Jurij Gagarinnal a fedélzetén Föld körüli pályára állt a világűrben. Jurij Gagarin a Kedr (Cédrus) rádió hívójelet használta a repülése alatt.
Az űrhajó 108 perces keringése során egyetlen Föld körüli fordulatot tett, és a szovjetunióbeli Szaratov közelében szállt le.
A szovjet titkolózás miatt csak sokára derült fény arra, hogy ezzel 400 km híján nem volt meg a teljes fordulat, és az űrhajós sem a FAI nemzetközi repülési rekordokat nyilvántartó szervezet szabályai szerint teljesítette azt.
A repülést követően Gagarin hazai és nemzetközi diadalútra indult. és számos kitüntetéssel halmozták el.
A világ 30 országát látogatta meg, köztük hazánkat is, népszerűsítve az űrrepülés ügyét és hazáját, a Szovjetuniót.
Ifjúkora
Jurij Gagarin 1934. március 9-én született a Moszkvától nyugatra fekvő Klusino faluban, Gzsatszk város közelében (mely utóbbit 1968-ban tiszteletére Gagarin névre neveztek át).
1945. május 24-én a család beköltözött Gzsatszk városába, ahol Gagarin továbbtanult, és 1949-ig a hatodik osztály befejezéséig jutott.A szülei azt szerették volna, ha befejezi a hetedik osztállyal az iskolát szülőhelyén, de Gagarin Moszkvában szeretett volna tanulni. Iskolai tanulmányaival egyidőben Gagarin belépett a kommunista ifjúsági szervezetbe, a Komszomolba. 1951 májusában, esti tagozaton, sikerrel végezte el a hetedik, záróosztályt, majd júniusban szintén sikeres érettségit tett.
1951 augusztusában Gagarin át lett irányítva a Szaratovi Ipari Technikum öntödei osztályába, ahol öntőtechnikusnak képezték ki. Az iskolában jó testnevelési eredményeinek köszönhetően a Munkaügyi Tartalékok nevű sportegyesület titkára is lett. 1954. október 25-én belépett a Szovjetunió szaratovi
Gagarin repülő növendékként Szaratovban 1954.
Belépése a haditengerészeti légierőbe
Tanulmányai és repülővizsgái után még 1955-ben Gagarint besorozták a szovjet hadseregbe, ahol repülő előképzettsége miatt Cskalov városába (ma és korábban Orenburg) küldték, az ottani, Vorosilov marsallról elnevezett 1-es számú katonai pilótaiskolába. Egy neves oktatónál tanult, és hamarosan tanulmányi eredményei alapján kinevezték a parancsnok szárnysegédjének. Iskolai előmenetele kiváló volt, bár a legendárium szerint társaival verekedésig fajult konfliktusai támadtak, amelynek nyomán kórházba is került. A repülésben kezdetben nem volt sikeres, a gyakorló repülések leszállásait rendre elhibázta. Olyannyira, hogy az iskola el is kívánta tanácsolni. A döntés előtt (amely ellen Gagarin könyörgött, hogy vonják vissza) az iskola igazgatója azt a mentő ötletet találta ki, hogy Gagarin kis termete (összesen 157 cm magas volt) miatt tegyenek egy magasító párnát az ülésébe, hogy más rálátási szöge legyen a repülés során. Az ötlet bevált, onnantól Gagarin jól teljesítette a leszállásokat is.
1957. október 25-én Gagarin letette a pilótavizsgát a MiG–15-re, és kitüntetéssel diplomázott a repülőiskolán.A végzett pilótát a Murmanszki terület luosztari bázisára vezényelték az Északi Flotta 122. Vadászrepülő Hadosztályának kötelékébe tartozó 769. Vadászrepülő Ezredhez, amely MiG-15 gépeket üzemeltetett.
Az űrhajóscsoport válogatása
Gagarin és Koroljov
FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS
A kiválasztottak számára több fordulóban zajlott le a pszichológiai és fizikai teszteket egyaránt tartalmazó válogatás 1960. január 11-én Konsztantyin Versinyin marsall megalapította a Frunze Katonai Akadémián az Űrhajós Kiképző KözpontotA végső hat fő kiválasztása 1960. május 30-án történt meg.
A szovjet kormány (és elsősorban Hruscsov) kifejezett kívánsága az volt, hogy az első űrhajós 100%-ban „orosz” legyen, vagyis nem csak mindkét szülőjének, hanem a nagyszüleinek is orosznak kellett lennie. Ennek a kívánságnak nem felelt meg Popovics, aki ukrán volt, Nyikolajev (csuvas) és Bikovszkij, aki félig ukrán volt. Engedélyezték azonban számukra, hogy a későbbi űrrepülések részesei legyenek, hogy ezzel a „népek barátságát” demonstrálják a Szovjetunión belül.
Leonov kissé nagyobb testalkatú volt a többieknél, ezért Koroljov mást keresett, és ő nem is került be a végső 6 jelölt közé. A végső kiválasztás során két főre szűkült a lehetséges űrhajósok köre: Gagarinra és Tyitovra, igaz esetleges harmadikként esélyes volt még Vlagyimir Komarov is, aki csak kissé volt testesebb náluk.
Ekkor újabb politikai feltétel szűrte a jelölteket: a leendő űrhajósnak munkás- vagy parasztcsaládból kellett származnia. Ebben Gagariné volt az előny, mert falun született, és mindkét szülője paraszt volt.
Csak a repülés előtt egy héttel választották ki, és 1961. április 8-án nevezték meg az Állami Bizottság előtt jelöltjüket. Döntésük szerint a világ első űrrepülését Jurij Gagarin hajthatta végre, tartalékaként German Tyitov állt készen, Tyitov tartaléka pedig Grigorij Nyeljubov lett.
A kiválasztott Gagarin nem a legjobb volt a tesztekben, ám minden tesztben a legjobbak között volt, a teljesítménye inkább volt egyenletesen magas, mintsem kiemelkedő.
Az űrrepülés
A repülés formális előkészítése 1961. március 28-án kezdődött, amikor az űrprogramért felelős szovjet állami bizottság összeült, és a Szputnyik–10-ről szóló jelentés mellett egy – szigorúan titkos – hivatalos javaslatot készítettek az SZKP felé az emberes repülés engedélyezésére.
Magán a javaslatot kidolgozó ülésen egy sor, a repüléssel kapcsolatos egyéb döntést is meghoztak, illetve az illetékesek a kellő tájékoztatáshoz jutottak.
Ilyen információ volt például, hogy arra az esetre, ha a fékezőrendszer hibája miatt az űrhajó a tervezett egy keringést követően nem tudna visszatérni, úgy az űrhajós elegendő ellátmánnyal rendelkezik a következő hét napra, amely idő alatt természetes módon is lefékeződik a légkörben az űrhajó, és magától visszatér.
Ezen az ülésen dőlt el a program nyilvánosságnak szánt neve is. Az addig használt Korabl-Szputnyik név helyett az addig szigorúan titkos Vosztok (Восток) nevet javasolták „publikálni” az első emberes repüléshez, azon egyszerű oknál fogva, mert a Korabl-Szputnyik 6 elnevezés nem passzolt egy történelmi repüléshez.
A lehetséges startdátum közelebbi meghatározása is ekkor történt meg, a bizottság április 10–20. közé tette a repülés lehetséges dátumát.
A párt Központi Bizottságának Politikai Bizottsága 1961. április 3-i határozatában hivatalosan is elfogadta a javaslatot, és engedélyt adott egy embert szállító űrhajó felbocsátására.
Kijelölték a startidőpontot: a Vosztok–1 felbocsátására 1961. április 12-én – helyi idő szerint – 9:07-kor kellett sort keríteni.
A reggeli startidőpontot úgy határozták meg, hogy a repülés végén, a fékezés előtt az űrhajó orientációs rendszerének szenzorai számára a legjobb megvilágítási feltételek álljanak a rendelkezésére, hogy a fékezés időpontjában – valahol Afrika felett – a rendszert ne zavarja meg semmi, amitől a fékezés rosszul sikerülhet.
Az űrversenyben való versengés oda vezetett, hogy az űrhajó létrehozása során számos nem optimális, de egyszerű és gyors megoldást választottak. Egyes alkatrészeket nem volt idejük létrehozni, ezért a vészmentőrendszert és az űrhajó lágy landolási rendszerét el kellett hagyni, ezenkívül az épülő űrhajó tervezéséből kikerült a redundáns fékezőrendszer is.
Kifejezetten az űrrepülésre fejlesztették ki a Zarja űrkommunikációs rendszert, amely ultrarövid hullámtartományban működött.
Abban az időben, amikor az űrhajó nem volt látható a Zarja földi állomásokról, a Veszna nagy hatótávolságú rövidhullámú kommunikációs rendszerét használták.
Az űrhajóst a Szeliger űrtelevíziós rendszer segítségével figyelték meg.
Ugyanakkor a Vosztok-1-ben nem volt televízió vagy fényképészeti berendezés a földfelszín felvételére.
Forrás : SPACEJUNKLE
Az első repülés automata üzemmódban zajlott, amelyben az űrhajós mintegy utasa volt az űrhajónak..
A tudósok észrevették, hogy a kutyák első teljesen sikeres repülése során az űrbe Belka nagy szorongást tapasztalt a súlytalanság miatt.
Feltételezték, hogy az űrhajós elveszítheti az önuralmát, és manuálisan akarná navigálni az űrhajót, ezért az automatika kikapcsolását lehetővé tévő kód egy speciálisan lezárt borítékban volt.
Feltételezték, hogy az űrhajós csak akkor tudja helyesen elolvasni és beírni ezt a kódot, ha épelméjű.
A kódot a hajó fedélzetén tartották egy speciális csomagban.
De a szakértők annyira aggódtak Gagarinért, hogy a rajt előtti napon Mark Gallay oktatója jelentette a zár kódját - 1, 2, 5 számokat.
A Vostok vezető tervezője, Oleg Ivanovszkij is ezt tette - már mielőtt bezárná a fedél fedelét..jpg)
Gagarin a rajt előtt
.jpg)
.jpg)
A Vosztok–1 startprocedúrája 6 órával a tervezett felszállás előtt – helyi idő szerint – 1961. április 12-én, hajnali 3:00-kor kezdődött.
A bajkonuri 1-es számú indítóállásban (és Szovjetunió-szerte a rádió-követőállomásokon) megkezdődött a rakéta és az űrhajó utolsó felkészítése, amelynek befejeztét 6:00-ra jelentették.
Először German Tyitovnak, majd Jurij Gagarinnak kellett felvennie az SZK-1 szkafandert, így az első űrhajós kevesebb időt töltött szkafanderben (a szellőztető berendezést csak a buszon lehetett áramforrásra csatlakoztatni).
Gagarin úton a kilövőálláshoz a tartalékűrhajós Tyitovval, 1961. április 12-én
FORRÁS: PICS ABOUT SPACE
Beszállás után ajtó záródási gond miatt - újra ki kellett nyitni a kabint.
Start
Gagarin röviddel a felszállás előtt
FORRÁS: RIA/NOVOSTI
(valószinűbb a felkészülés során készült
Eseménysor:
9:07:00 – start
A start pillanatát Gagarin csak Koroljov rádiózásából és a megnövekedett rázkódásból érzékelte.
A szovjetek nem alkalmaztak visszaszámlálást az első űrrepüléseiknél
A start
Forrás : asztronautikai múzeum
9:08:10 – első státuszriport
Az űrhajós kétoldalú rádiókapcsolatot tartott fenn a földi irányítóközponttal.
Feladata volt az űrhajó rendszereinek folyamatos figyelése, saját életfunkcióinak ellenőrzése, jegyzetek készítése, sőt (teszt célból) még egy étkezés is.9:09:19 – első fokozat leválás
9:10:00 – orrkúp leválás
9:12:58 – második fokozat leválás
A start után közel hat perccel fogyott ki az R-7-es központi fokozatának üzemanyaga, a fokozat hajtása leállt, mindössze négy kis helyzetszabályzó rakétafúvóka működött pár másodpercig, amelyek a rakéta pályán tartását biztosították a meghajtás kiesésének idejére. Majd levált a fő fokozat, és a végfokozat gyorsította tovább az űrhajót. A meghajtáskiesés 10–15 másodperce alatt Gagarin először érzékelte a súlytalanságot.
9:18:28 – a harmadik fokozat leválása, az űrhajó pályára állása.
Az 1990-es évek végén megjelent pályaadatok alapján kiderült, hogy a Vosztok–1 pályájának 327 kilométer magasságban levő földtávolpontja közel 100 kilométerrel haladta meg a tervezett 230 kilométeres értéket.
Ez rögtön biztonsági problémákat vetett fel.
A magasabb pálya hosszabb időtartamra jelentett stabil keringést, azaz a biztonsági tartalékként szereplő „B-terv” (miszerint, ha probléma adódik a visszatéréskori fékezéssel, legfeljebb a természetes lassulás miatt 5–7 nap múlva magától tér vissza az űrhajó) nem működött volna.
A túlgyorsítás következtében ténylegesen létrejött pályáról baj esetén 2–4 hét elteltével térhetett volna vissza az űrhajó, Gagarinnak a létfenntartó készletek idő előtti kifogyása miatti halálát valószínűsítve (legvalószínűbbként a levegő fogyott volna el, de a vízkészletei, vagy az űrhajó áramellátása, ezáltal a létfenntartó berendezések működésének ideje is véges volt).
A másik probléma a visszatérési pont máshová helyeződése volt, a tényleges pálya leszállópontja máshová került, váratlan feladatot róva a kutató-mentő szolgálatokra.
Koroljov javaslatára az űrrepülés tényét a felbocsátás után nyilvánosságra hozták (a korábbi és a későbbi szokás az volt, hogy a repülést csak a leszállás után jelentették be).
Ennek oka az volt, hogy így külföldön is észlelhették az űrhajó rádiós kommunikációját, megerősítve ezzel az űrrepülés megtörténtét, míg fordított esetben ezt nehéz lett volna bizonyítani (ez logikailag cáfolja azt a feltételezést, hogy ezt megelőzően is járt volna ember az űrben, mivel azt ugyanilyen okból a fellövés után bejelentették volna, ha pedig titokban akarták volna tartani, akkor Gagarin esetén is így tettek volna).
Szergej Koroljov szovjet rakétamérnök
FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS
Elsőként az amerikai hírszerzés szerzett tudomást a repülésről. Egy alaszkai elektronikai felderítő állomás húsz perccel a start után fogta először a Vosztok–1 rádiójeleit.
Később sikerült megerősíteniük azt is, hogy ember ül a rádióforrást jelentő objektumban: egy szívverés szinuszritmusát tudták azonosítani, mivel a rádiójelek egyik csatornáján a telemetria orvosi sávját sikerült befogniuk.
A szovjet irányítás úgy tervezte meg a Vosztok–1 pályáját, hogy az zömmel a tengerek, óceánok felett húzódjon végig.
Az egyetlen keringés során Gagarin mindössze kilenc ország felett repült el.
A tervezésnél azért lett cél a minél kevesebb szárazföld érintése, mert a szovjet vezetés nagyon fontosnak tartotta hangsúlyozni a repülés békés jellegét, és a tervezők számára világossá tették, hogy messze el kell kerülni az Egyesült Államokat és a Nyugat országait, nehogy a Szputnyik–1-hez hasonló hisztéria törjön ki, és a nyugati újságírók ismét haditettnek állítsák be a repülést.
A Vosztok–1 pályája az egyfordulatos repülés során
Eseménysor:
9:21 – az első üzenet a HF sávon
(A habarovszki rádióállomásról azonban nem érkezett válasz, a kétoldalú kommunikáció nem járt sikerrel.)
9:25 – a Vosztok–1 elhagyja a Kamcsatka-félszigetet, a repülés a Csendes-óceán feletti szakaszba lépett. Egyben Gagarin utolsó URH (UHF) adása
Gagarin érdeklődött a pályaparaméterekre vonatkozóan, az űrhajóban ugyanis nem volt olyan rendszer, amelyből az űrhajós megtudhatta volna, hogy az elért pályája az előre tervezettek szerint alakul-e, ezt csak a földi irányítás tudta megállapítani és közölni vele.
9:29 – az URH kapcsolat vége, az űrhajó elhagyja a Kamcsatka-félszigetet.
Az URH adás megszakadása után csak az RH adás állt rendelkezésre, ám az nagyon gyenge minőségűnek bizonyult, csak akkor vált használhatóvá, amikor a Vosztok–1 később elérte a pálya földtávolpontját, messze a Csendes-óceán felett.
9:37 – a Vosztok–1 belép az árnyékos féltekére a Hawaii-szigetektől északnyugatra.
Gagarin elmulasztotta a helyi naplementét, csak akkor eszmélt rá, hogy belépett a sötét féltekére, amikor az ablakon át már nem látott semmit, csak sötétséget. Ekkor feljegyzéseket írt a repülési naplójába (ami egy jegyzetblokkból és egy zsinórral hozzá rögzített ceruzából állt).
9:46 – a fékezőmanőverre való felkészülés.
Habarovszk egy rövid üzenetet küldött Gagarinnak, inkább csak egy kódot – „KK” – mintsem részletes parancsot. Ennek értelmében Gagarinnak vissza kellett jeleznie, ha látta, hogy a távirányítással küldött parancs betöltődött az automatikus leszállító rendszerbe (a repülés mindvégig távirányítással zajlott, az irányítóközpont aktiválta a parancsokat, Gagarin csak felügyelte a rendszereket). Gagarin két perccel később jelentette a művelet sikeres megtörténtét.
9:48 – a Vosztok–1 a nyugati hosszúság 170° mentén szelte át az egyenlítőt, és átlépett a déli féltekére.
Gagarin jelenti a helyzetét.
9:49 – az első sikeres RH üzenetváltás a Csendes-óceán felett
9:50 – elkezdődik az orientációs manőver, a napszenzorok a megfelelő pozícióba tájolták az űrhajót a fékezéshez
A Vosztok űrhajó fenekén helyezkedtek el a fékezőrakéták, ehhez az űrhajót át kellett fordítani, hogy a rakéták a haladási irány felé fejthessék ki hatásukat. A manővert automatikus rendszer vezérelte, amelynek fő eleme egy napszenzor volt, amely az űrhajó Naphoz képesti relatív helyzetét mérve pontos irányba fordította a kabint. (A rendszernek volt még egy tartalék manuális-vizuális rendszere is, amellyel Gagarin egy beépített távcsővel kézzel tudta volna irányba fordítani a kabint.) Gagarin tehát üzenetében az elsődleges rendszer működőképességét – egyben az egyszerűbb, automatikus leszállási módot – igazolta vissza.
9:53 – Kamanyin parancsot adott, hogy végre közöljék Gagarinnal, megfelelő pályán repül.
Ezzel szemben a pályája korántsem terv szerint alakult, K, lényegében becsapták az űrhajóst, mivel a kezdeti gyorsításnál a Vosztok–1-et kissé túlgyorsította a rakéta, és magasabbra került a pályája, így a fékezőrakéta hibája esetén Gagarinnak nem lett volna esélye a túlélésre.
10:00 – a TASZSZ hírügynökség nyilvánosságra hozta a hírt a világ közvéleménye számára, hogy az első ember jár éppen a világűrben.„A Szovjetunió a mai napon fellőtte a világ első embert szállító űrhajóját, a Vosztokot egy egy fordulatos Föld körüli útra. Az első űrpilóta Jurij Alekszejevics Gagarin őrnagy, szovjet állampolgár. Kétoldalú rádiókapcsolatot teremtettünk és tartunk fenn Gagarinnal.”
A szovjet hírügynökség csak akkor jelentette be a világnak a hírt, amikor a Vosztok–1 már rendben pályára állt.
10:02 – a moszkvai rádió bemondta a hírt.
10:09 – a Vosztok–1 kilépett az árnyékból, és átlépett a nappali féltekére.
A földrajzi helyet tekintve a Magellán-szorost elhagyva, az Atlanti-óceán déli része felett bukkant ki az űrhajó a sötétből.
10:11 – az utolsó rádiókapcsolat a habarovszki rádióállomással.
10:18 – a rádiókapcsolatot átvette a moszkvai rádióállomás.
A repülés során először alkalmazták az űrhajós katonai rangjelzését, amely ráadásul új volt: Gagarint hivatalosan pár órával a repülés előtt léptették elő főhadnagyból őrnaggyá.
Leszállás
Mivel a Vosztok nem rendelkezett manőverező hajtóművel, ezért a pályáját sem tudta változtatni, így a visszatérése a Föld felé ún. ballisztikus pályán történt.
Az űrhajónak olyan keringési pályát terveztek, hogy ha a fékezőrakéta (aminek nem volt tartaléka) meghibásodik, akkor is körülbelül 5–7 nap alatt lefékeződjék, és visszatérjen a légkörbe. Gagarinnak elegendő ellátmánya volt erre az időszakra is.
A visszatérés a felszállás utáni 39. percben a magasságszabályzó automatika bekapcsolásával kezdődött.
A 71. percben bekapcsolt a fékezőrakéta, majd a légköri fékezés emésztette fel az űrhajó mozgási energiájának nagy részét, végül a végső 5–7 km-es távot az űrkabin és utasa külön-külön, ejtőernyővel tette meg.
Katapult kabin állatok számára, még látszanak rajta a Földre való visszatérés nyomai. 1960-61 között számos kísérletet végeztek állatokkal.
Forrás : Asztronautikai múzeum
Többek között egy ilyen konténerrel tesztelték a későbbi emberek számára épült űrhajó katapultját.
A légköri fékezés során tekintélyes, 8–10 g-s lassulást kellett Gagarinnak elviselnie.
A Vosztok–1 leszállóegysége az RKK Enyergija Múzeum kiállításán
Eseménysor:
Forrás : Asztronautikai múzeum
10:25:04 – fékező manőver.
A fékező manőver a rádió követőállomások hatókörén kívül következett be, Gagarinnak nem volt rádiókapcsolata, csak a fedélzeti hangrögzítőre mondta rá a megfigyeléseit.
A TDU–1 fékezőrakéta 44 másodpercig működött, a Vosztok–1 letért a Föld körüli pályáról és belesüllyedt a légkör sűrűbb rétegeibe.
A Vosztok–1 Afrika nyugati partjainál Kongó partjai fölött lépett be a légkörbe.
10:26:42 – a visszatérő kabin és a műszaki egység leválasztásának elméleti ideje.
Nem sokkal a fékezőrakéta leállását követően a visszatérő kabinnak le kellett válnia a műszaki egységről, ám a szeparáció nem történt meg teljesen.
Gagarin azonban már a repülés után elmondta, hogy az űrhajó két egysége nem vált szét megfelelően, bár a két egység fizikailag szétkapcsolódott, de valamely kapcsolóelem, vagy kábel egymáshoz kötötte őket, és az ébredő légerők pörgésbe vitték az űrhajót.
„…Amint a TDU (a fékezőrakéta) leállt, egy éles rántást éreztem. Az űrhajó igen nagy sebességgel pörögni kezdett a tengelye körül. A Föld átcikázott a VZOR (az ablak) előtt fentről le és jobbról balra. A pörgés sebessége elérte a másodpercenkénti 30 fokot, de nem többet… Minden pörgött. Az egyik pillanatban Afrikát láttam – mivel éppen Afrika felett jártam –, a másikban a horizontot, a harmadikban az eget…”
Később elismerték a hibát, még későbbi analízisek a hiba okának, és a leszállás kritikus részének egy újabb forgatókönyvét dolgozták ki. Eszerint a fékezőrakéta egyik hajtóanyag-szelepe már a fékezőmanőver kezdetén meghibásodott, és azon keresztül szökni kezdett a gáz, ezért a hajtómű kicsit a tervezett idő előtt leállt (ezzel a tervezett 136 m/s helyett 132 m/s-ra lassította az űrhajót), ám az idő előtti leállás megzavarta a rendszert, és az nem aktiválta a hajtómű-leállítási parancsot, valamint később a szétválasztási parancsot sem.
A nyitva maradt üzemanyagrendszerből a hajtóanyagtartály túlnyomását biztosító gáz, valamint az oxidálóanyag tovább szökött, amely gyors pörgésbe vitte az űrhajót.
Később – vélhetően egy vészhelyzeti biztonsági parancsnak köszönhetően – megtörtént a szétválás, mintegy 10 perccel a tervezett időpont után.
10:36 – a visszatérő kabin és a műszaki egység leválasztásának tényleges ideje.
A Vosztok-1 űrhajó
FORRÁS: PICS ABOUT SPACE
A kabin a légkörbe érve tüzes golyóként száguldva fékeződött.
„Hirtelen nagy bíbor lángok tűntek fel a szemem sarkában. Ugyanilyen bíbor fényt figyeltem meg a jobb oldali kisablakon. Éreztem, ahogy beleng az űrhajó, és a hőpajzs borítása égni kezd. Nem tudom mi okozhatta azokat a pattogó hangokat: lehet, hogy maga a szerkezet okozta, vagy a hőálló borítás miatt is lehetett, de pattogó hangot hallottam. A frekvencia 1 pattanás volt percenként. Általánosságban azt is éreztem, hogy a hőmérséklet felszökik… Aztán következett a lassulási erő fokozatos növekedése. A műhorizont egyfolytában kilengett minden tengely körül. Ahogy a túlterhelés elérte a csúcspontját, megláttam a Napot. A sugarai a kabinajtó kisablakán és a jobb oldali kisablakon szűrődtek be. A visszaverődő sugarakból azt is meg tudtam becsülni, ahogy a kabin forgott. Mire a túlterhelés elérte a csúcspontját, a kabin lengése 15 fokra csökkent. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy a túlterhelés elérte a 10 g-t is. Akkor volt egy 2–3 másodperces időszak, amikor a műszerfal elhomályosodott. A látásom kezdett szürkülni. Megfeszítettem az izmaimat. Ez használt, minden visszakerült a rendes kerékvágásba.”
10:55 – leszállás.
7 km-es magasságban a repülési tervnek megfelelően Gagarin katapultált, majd a kabin és az űrhajós külön-külön ejtőernyővel landolt.
A leszállás során Gagarin légmentesen záródó szkafanderében nem nyílt ki azonnal a szelep, amelyen keresztül a külső levegőnek kellet volna beáramlania, így majdnem a majdnem 6 perces oxigén hiány miatt majdnem megfulladt.
A landolózóna is gond volt, Gagarin csaknem a jeges Volga vizébe landolt, de végül az ejtőernyő irányításával egy mezőn ért földet, 1,5-2 kilométerre a parttól.
Összesen 108 percet repülve egy Föld körüli keringést tett meg.
Gagarin végül nem ott ért földet, ahová az eredeti leszállási zónát kijelölték.
A rakéta túlgyorsítása miatt megváltozott orbitális pályaelemek miatt, ahonnan az automatikus fékezés nem volt képes korrigálni a pályaeltérést, több száz kilométeres eltérés volt tapasztalható az eredeti célponttól.
.jpg)
Forrás: Kozmonautikai Múzeum
Eredetileg Sztálingrádtól (ma: Volgográd) 110 km-re kellett volna leszállnia, ehelyett
Amint szilárd talajra léptem, körülnéztem és észrevettem egy asszonyt meg egy kislányt; ott álltak egy tarka borjú mellett, s kíváncsian néztek engem. Elindultam feléjük, ők pedig elém jöttek. De minél közelebb értünk egymáshoz, annál lassabban lépkedtek. Nem csoda, én még mindig az élénk narancsszínű űrhajós ruhámban voltam, s a furcsa látvány megijesztette ezeket az embereket. Ilyet még sohasem láttak. Anna Akimovna Tahtarova, egy erdőőr felesége volt az asszony, Rita nevű, hatéves unokájával.
A leszállás utáni első pillanatok. Forrás: Kozmonautikai Múzeum
- Csak nem az űrből? - kérdezte egy kicsit bizonytalanul.
- Képzelje csak, onnét! - válaszoltam.
- Jurij Gagarin! Jurij Gagarin! - kiáltozták, s futva közeledtek a kolhoz gépészei, akik távolabbról ugyancsak észrevették az űrhajót.
– Jurij Gagarin
Közben a repülés pályája mentén készültségbe helyezett katonai alakulatok egyike radaron érzékelte a visszatérő űrhajót, sőt a katapultálást követően azt is, hogy a radarjel két részre válik szét.
Az engelsi repülőtérről egy Mi–4 kutató-mentő helikoptert küldtek azonnal, (mivel a fokozott készültség okáról tudták, hogy a visszaérkező űrhajó és utasa lehet a radarjel forrása).
Nemsokára a kutató-mentő szolgálatok is a helyszínre értek.
Itt azonban meg kellett keresni Gagarint, aki nem volt a kabinban, mivel a kolhozparasztok már elvitték onnan (a mentőalakulatok őrt hagytak a kapszula mellett).
Miután megtalálták az űrhajóst, elvitték előbb Engels városába, ahonnan telefonon jelentette a feladat teljesítését Konsztantyin Versinyin marsallnak, a légierő parancsnokának, valamint egy gratuláló táviratot vett át, amelyet Hruscsov küldött a számára. Később Kujbisev (a mai Szamara) városába szállították, ahol átfogó orvosi vizsgálatnak vetették alá, majd ezt követően tért vissza Moszkvába.
Moszkvai fogadtatás
Gagarin repülését követően az első aktus volt, hogy az űrhajóst főhadnagyból őrnaggyá léptették elő.
Két nappal az űrrepülést követően Gagarin egy Il–18 repülőgép fedélzetén utazott Moszkvába, amelyet egy hét MiG–17 vadászgépből álló tisztelgő vadászkötelék kísért a fővárosig. Ünnepélyes formában, vadászkísérettel haladt a repülő formáció Moszkva központja felett, majd leszálltak Vnukovo repülőterén, ahol Gagarint nagyszabású fogadás várta: ujjongó emberek, újságírók és a reptéri személyzet, valamint, az ország vezető személyiségei. Gagarin gépe a repülőtér központi épületéhez gurult, odatolták a leszállólépcsőt és Gagarin szállt le róla elsőként. A repülőgéptől a kormányállványig vörös szőnyeget húztak ki, majd Jurij Gagarin végiglépdelt rajta. Útközben leesett a harisnyatartója – amit többen kibomlott cipőfűzőnek gondoltak– de ezt figyelmen kívül hagyta (a megbotlást kockáztatva), egy katonai induló hangjaitól kísérve Hruscsov elé lépett és jelentett:„
„A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke elvtárs! Örömmel jelenthetem Önnek, hogy a Kommunista Párt Központi Bizottsága és a szovjet kormánya által kiadott feladatot teljesítettem.
A repülőtéri fogadást követően Gagarint egy nyitott ZIL–111V gépkocsin Moszkva központjába, a Vörös térre vitték, ahol az út során mindenütt ünneplő tömeg fogadta, zászlókat, plakátokat lengettek az emberek.
Vörös téren aztán gyűlést tartottak, ahol az állami vezetők fogadták Gagarint a Lenin-mauzóleum mellvédjén. Hruscsov itt bejelentette, hogy a Szovjetunió nevében Gagarint kitüntette a Szovjetunió Hőse és a Szovjetunió Pilóta-űrhajósa érdemérmekkel.
A tömeggyűlés 3 órán át tartott, majd annak végeztével Hruscsov a mauzóleumba kísérte az űrhajóst a szarkofághoz, hogy leróják tiszteletüket.
Nyikita Sz. Hruscsov, az SZKP első titkára Jurij Gagarinnal (a kép jobb szélén) az első kozmoszban járt űrhajós, valamint váltótársa, German Tyitov társaságában
FORRÁS: WERDRUSSIA.ORG
Ezt követően a Kremlben, egy fogadással folytatódott az ünneplés, ahol az állam prominens vezetői vettek részt, és Leonyid Brezsnyev (aki akkor a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, azaz formálisan az államfő volt) átadta a Szovjetunió Hőse és a Lenin-rend kitüntetéseket.
Másnap a külföldi sajtó képviselőinek tartottak hivatalos sajtótájékoztatót.
Világkörüli körül
Gagarin a repülése után rendkívül népszerűvé vált világszerte.
Ezt a népszerűséget kihasználva hazája „békemisszióra” küldte a repülést követő négy hónapban, és ennek keretében járt világ első űrhajósa összesen mintegy 30 országot látogatott meg külföldi körútja során.
A Kreml a világ minden tájáról kapott gratulációkat az országok vezetőitől.
John F. Kennedy amerikai elnök a következőket írta:
„Az Egyesült Államok népe osztozik a Szovjetunió népének elégedettségében egy űrhajós biztonságos repülésével kapcsolatban, amely az ember első térhódítása az űrben. Gratulálunk Önnek és a szovjet tudósoknak és mérnököknek, akik lehetővé tették ezt az eredményt. Őszinte kívánságomat fejezem ki, hogy az űrismeret további törekvése során országaink együttműködve érjék el az emberiség legnagyobb javát.”
(wikipedia ennek ellenkezőjét írja)
Lyndon Johnson leendő amerikai elnök ezt írta:
„Most hirtelen szinte idegennek tűnt az égbolt. Emlékszem arra a mély megrázkódtatásra is, amikor felismertem, hogy egy másik nemzet technológiai fölényt tudott elérni nagyszerű országunkkal szemben.”
Magyarországi látogatása
Az MSZMP Központi Bizottsága 1961. június 6-i ülésén azt a határozatot hozta, hogy az augusztus 20-i ünnepségekre meghívja Gagarint egy háromnapos hivatalos látogatásra.
Elküldték a hivatalos meghívót, amelyre pozitív válasz érkezett azzal a kéréssel, hogy a rengeteg javasolt program között a szervezők hagyjanak a Gagarin család részére némi szabad időt is,
így végül a párt illetékesei egyfajta „laza program” mellett döntöttek.
Gagarin feleségével és öt hónapos Galina lányával 1961. augusztus 19-én, szombaton reggel érkezett Ferihegyre, ahol a párt prominensei üdvözölték Marosán György és Kállai Gyula vezetésével.
Az országot a sajtón keresztül előre felkészítették, előtte való napon a lapok vezércikkben tudósítottak az űrhajós érkezéséről, így hatalmas tömeg fogadta Gagarint.
Ferihegyről egy nyitott kocsiban, lépésben haladt egyfajta diadalmenetben a Parlament felé, és tízezrek láthatták a világhíressé lett hőst (a látogatás napjaiban valóságos Gagarin-láz lett úrrá az országban, az emberek megrohamozták a trafikokat s kis zászlókat, kitűzőket és Gagarin képeket vásároltak, hogy azokat lengetve láthassák az űrhajóst). Gagarin menete a Parlamenthez hajtott és délben hivatalos fogadásban részesítették az Országházban.
Aznap délután pedig a Hősök terén rendeztek tömeggyűlést, ahol az űrhajós beszédet mondott a szovjet űrkutatást méltatva.
Augusztus 20-án Gagarin a vidéki Magyarországra látogatott. Első útja Sztálinvárosba (ma Dunaújváros) vezetett (mivel az előzetes szervezés során arról állapodtak meg az illetékesek, hogy elviszik Gagarint egy magyar vasöntödébe).
Később tiszteletét tette Pécsett és Komlón is, majd a fővárosba vezető úton Sárbogárdon és Dombóváron is megállt.
A látogatás utolsó napján a Szabadság sétahajón vitték a Dunára kirándulni,
Találkozott a magyar fegyveres erők képviselőivel is.
A hivatalos látogatás végeztével Ferihegyen búcsúztatták.
Élete az űrrepülés után
1961. szeptember 3-án beiratkozott a Légierő Zsukovszkij Mérnöki Akadémiájára, amelyet végül 1968-ban végzett el.
Diploma munkaként a kozmonauták úgy döntöttek, hogy elkészítenek egy projektet egy szárnyas orbitális hajóra, ahol mindegyiknek megvan a maga része.
A hajó megjelenését Szergej Koroljov javasolta. Gagarin volt a felelős a projektben az eszköz általános konfigurációjáért és használati módszereiért.
Az űrrepülőgép leszállási dinamikájának kidolgozására egy repülési állványt szereltek fel, amelyen Gagarin kétszáz próbaleszállást hajtott végre különböző szimulált körülmények között.
amikor 1968. február 17-én megvédte disszertációját „az együléses repülőgépek használatának módszertanáról és szubszonikus aerodinamikájáról” témában.
Az Állami Vizsgabizottság Jurij Gagarin ezredest „pilóta-mérnök-űrhajós” képesítéssel ruházta fel, és az Akadémia posztgraduális képzésére ajánlotta.
Gagarin széleskörű társadalmi kötelezettséget teljesített, amikor az űrhajózás népszerűsítésére járni kezdte az országot különböző szervezetek találkozóin és élménybeszámolóin vett részt.
Az időszak kellemetlen mellékterméke volt, hogy – mivel az ilyen találkozókat rendszerint díszebédek is kísérték, az űrhajós 7-8 kilogramm súlyfelesleget szedett fel. Ennek csak az újbóli űrhajós kiképzésre vezénylése és az ahhoz szükséges edzések újbóli felvétele vetett véget, melyek nyomán súlyproblémája megoldódott.
Gagarin aktív politikai tevékenységbe is kezdett (pontosabban elvárásként fogalmazódott meg a rendkívül népszerűvé vált személyiség számára, hogy vegyen részt a Szovjetunió politikai tevékenységében).
A nagy visszatérés
Gagarin 1963-ban tért vissza az űrhajós testülethez
1964-ben Gagarint kinevezték a Kozmonauták Képzési Központjának vezetőjévé, valamint a szovjet űrhajós különítmény parancsnokává.1966-ban az új Szojuz űrhajón megkezdte az űrrepülésre való kiképzést.
A kijelölt fő űrhajós Vlagyimir Komarov volt, Gagarin pedig a tartalékos maradt.
Az alapproblémát az okozta, hogy a Szojuz-program során kétszáz rendkívül súlyos műszaki hiba merült fel, amelyekre a szakemberek – köztük maga Jurij Gagarin is – mindhiába próbálták felhívni a vezetés figyelmét.
Tetézte a bajt, hogy közelgett a nagy októberi szocialista forradalom 50. évfordulója, ami miatt az űrprogram irányítói politikai nyomásra úgy döntöttek, hogy a következő rakéta fedélzetén mindenképpen embernek kell utaznia.
Komarov maga is tisztában volt azzal, hogy halálos veszélyben forog, de a hírek szerint rábólintott a misszióra azért, hogy megmentse jó barátja, Gagarin életét, akit az ő tartalékának jelöltek ki.
Gagarin és Komarov
Forrás : Rosskozmos
Az 1967. április 23-i start, majd a Szojuz–1 pályára állása után:
- az űrhajó energiaellátásért felelős napelemtáblái nem nyíltak ki teljesen, ezután a helyzetmeghatározásáért felelős szenzor is felmondta a szolgálatot.
Komarov kénytelen volt kézi irányítással dolgozni.
- a rádióösszeköttetés is megszakadt, és csak a Szojuz második fordulata után tudtak stabil kapcsolatot létesíteni az URH-sávon.
- Komarov április 24-én kapta meg a leszállási parancsot azzal a szigorú utasítással, hogy csak szovjet területen érhet földet.
Ez csak második nekifutásra sikerült.
- hét kilométer magasan a fékezőernyők közül csak a kisebb lépett normálisan működésbe, majd annak kötélzete a forgás miatt összecsavarodott a tartalék ernyővel.
A kabin 700 kilométeres óránkénti sebességgel csapódott a földbe Orenburg közelében. Komarov azonnal meghalt. Az asztronautát a Kreml falába, a legnagyobb szovjet hősök közé temették, űrhajóstársai a Pravdában búcsúztak el tőle.
Gagarint a kijelölési folyamat során a későbbi Szojuz–3 repülésre nevezték ki parancsnoknak, ám a tragédia ezt a repülést jelentősen késleltette (később már csak Gagarin halálát követően szállt fel az űrhajó Georgij Beregovoj űrhajóssal).
A kiképzése folytatásaként Gagarin bekapcsolódott a Szovjetunió holdprogramjába is, tagja lett a Holdra készülődő szovjet űrcsoportnak.
Egyéb kötelezettségei miatt éveken keresztül nem repült, és így elvesztette repülésre alkalmas státusát.
A kiképzésbe való becsatlakozásakor folytathatta a repüléseket, de csak instruktor felügyeletében, önállóan nem repülhetett.
Erre először 1967 decemberében nyílt volna lehetősége, ám a MiG–17 gépét vezetve hibázott (a leszálláskor téves siklópályán közelítette meg a kifutópályát, a pilótazsargon szerint „rövidre jött”), így továbbra sem kapta meg a jogosultságot az egyedül repülésre.
Magánélete
1957-ben ismerkedett meg későbbi feleségével, Valentyina Gorjacsevával, aki akkoriban Orenburgban a Repülésirányító Központ Egészségügyi Igazgatóságán laborasszisztensként dolgozott.
Találkozásukra Moszkvában a május 1-i parádén a Vörös téren került sor 1957-ben.
Ugyanazon év november 7-én házasodtak össze – egyben egy nappal korábban végzett a légierő repülőiskoláján, léptették elő hadnaggyá és vezényelték a luosztari bázisra, az északi Murmanszk közelébe szolgálatra. A párnak két lánya született, Jelena Jurjevna Gagarina (1959), aki később művészettörténészként a moszkvai Kreml Múzeum igazgatója lett és Galina Jurjevna Gagarina (1961), aki pedig közgazdaságtan professzorként Plehanov Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezetőjeként dolgozott.
A pár boldog házasságban élt, bár feljegyeztek egy családi viszályt, amikor a család a Fekete-tengernél nyaralt 1961 szeptemberében egy szanatóriumban. Gagarin este ittasan szerelmi kalandokat keresett, és bement az ügyeletes nővér szobájába.
Vesztére a felesége – aki kereste – néhány perc múlva kopogtatott az ajtón. Az űrhajós az első emeleti erkélyen át próbált menekülni, de ugrás közben a lába beleakadt a falon felfutó szőlő indáiba.
Arccal a járdára esett, ekkor szerezte a szemöldöke fölött megmaradó forradását is.
Jurij Gagarin és felesége, Valentyina Gorjacseva tapsol a Teatro alla Scala társulatának, amely 1964-ben a moszkvai Bolsoj Színházban mutatta be Turandotot
A Szovjetunió kormányától kapott juttatásai:
Volga autó (Gaz–21)
bútorozott négyszobás szolgálati lakás
Emlékművek
2018-ban a világon 250-nél több hivatalos emlékmű és mellszobor volt az űrhajósnak állítva.
Magyarországon a Mátrai Erőmű neve, 1968-tól 1992-ig Gagarin Hőerőmű Vállalat volt.
A Gagarin Hőerőmű és a Thorez Bánya ünnepélyes átadása, az emlékmű avató ünnepsége Visontán
Moszkva, Lenin - sugárút
A a világ első nagyméretű titánium szobraként emlegetett mű jó részét a rakéta lángcsóvája teszi ki, melyen az űrhajós mindenféle további segédeszköz és védőruha nélkül – a Vasemberhez hasonlóan – utazik az ég felé:
A kétszázharmincnyolc részből álló emlékmű legnagyobb része a háromszáz kilogrammot nyomó arc, melynek elkészítése első pillantásra lehetetlennek tűnt, hiszen ilyen méretű és súlyú darab elkészítése a hagyományos eljárásokkal lehetetlen lett volna.
A talapzatán álló gömbön — a Gagarint rejtő visszatérő egység másolatán – pedig felirat őrzi a történelmi repülés emlékét:
Az első ember, aki valaha kijutott az űrbe, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének polgára, Jurij Gagarin volt.”
A Balasihai Öntöde és Mechanikai Gyár Jurij Gagarinról készült szobra speciális titánötvözetből készült, Pavel Bondarenko szobrász, Jakov Belopolszkij, F. M. Gazsevszkij és A. F. Szudakov tervező műve
Űrobjektumokon
Az Apollo–15 által tisztelgésül hátrahagyott plakett és szobor az elhunyt űrhajósok neveivel
Tisztelgésül a világ első űrhajósa előtt, Neil Armstrong és Buzz Aldrin Gagarin egy kitüntetését vitték magukkal az Apollo–11 útjára és a Hold felszínén hagyták azt a holdsétájuk alkalmával.
1971-ben egy másik holdexpedíció, az Apollo–15 űrhajósai is magukkal vittek és a leszállóhelyükön, a Hadley-Appenninek leszállóhelyen hátrahagytak egy plakettet és egy alumínium szobrot Elesett űrhajósok címmel a balesetekben elhunyt szovjet és amerikai űrhajósok – köztük Jurij Gagarin – tiszteletére.
A Nemzetközi Csillagászati Unió a Ljudmila Csernih szovjet csillagász által 1968. február 6-án felfedezett 1968CB jelű kisbolygót Jurij Gagarinról nevezte el, hivatalos megjelölése szerint 1772 Gagarin néven.
Gagarin nevét holdkráter is őrzi, a Nemzetközi Csillagászati Unió a Hold túlsó oldalán, a déli féltekén egy 265 km átmérőjű ősi becsapódásos krátert nevezett el a világ első űrhajósáról,
Gagarin halálának titkai
2013. június 17.
Szerkesztve
az elnöki levéltár egyik osztályvezetője 2011. április 8-i moszkvai sajtóértekezletén jelentette ki az eddig titkos, de most nyilvánossá vált dokumentumokra hivatkozva, Jurij Gagarin halálát baleset okozta.
2013. Alekszej Leonov
Egy állami bizottság, amelyben Alekszej Leonov is szerepet vállalt, megállapította, hogy azon a napon a MiG-15UTI legénysége, az akkori jelentés szerint egy libát/libákat, esetleg egy hőlégballont – igyekeztek gépükkel kikerülni, amikor a manőver közben ún. dugóhúzóba kerültek, s elvesztették uralmukat a gép felett, amely a földbe csapódott.
Mindkét pilóta életét vesztette.
Közben más források azt tették hozzá a KGB irattárából szabaddá tett dokumentumok alapján, hogy az irányítás sem állhatott a helyzet magaslatán.
A pilóták nem a legfrissebb időjárási adatokat kapták kézhez felszállás előtt, ezért a meteorológiai körülmények repülés közben romlottak radikálisan, ami végülis a balesethez vezetett.
A páros által lerepülendő feladathoz tiszta idő, jobb látási viszonyok kellettek volna, ráadásul a végrehajtáshoz nem lett volna szabad, hogy póttankot is függesszenek a gépre.
És még egy faktor: a rosszul megadott és beállított légköri nyomásadat miatt a pilóták azt hihették, hogy magasabban vannak, mint valójában.
„Ez a megállapítás talán hihető egy civilnek, de egy szakmabelinek aligha” – mondta Leonov, aki mindig is szilárdan kiállt nézete mellett, hogy a titkot legalább Gagarin családja előtt fel kell fedni.
A most nyilvánosságra hozott jelentés szerint emberi mulasztás állt a tragikus esemény mögött, ugyanis egy SU-15 típusú vadászgép túlságosan közel repült Gagarinék gépéhez.
Leonov a tragédia idején az ejtőernyős ugrás képzéséért volt felelős. Az időjárás azonban rossz volt, az erős szél, a hó és az eső szinte lehetetlenné tette, hogy gyakorlatokat végezzenek.
„Tudtuk, hogy a SU-15-öt a napirendi tervek szerint tesztelni fogják, de annak 10 ezer méter magasságban kellett volna repülnie, nem pedig 450-500 méteren" – magyarázta Leonov, aki több tanúval is beszélt az esemény napján, akik egybehangzóan azt állították, hogy egy lángoló és füstölő farkú gép egyszer csak kibukkant a felhők közül, s igen közel került Gagarinék gépéhez egy örvényvonalat keltve, amely 750 km/órás sebességnél nem egy életbiztosítás.
Az utolsó üzenet, amelyet Szerjogin küldött az állomásra, így hangzott: „645-ös kódú feladat elvégezve, megkezdjük az ereszkedést.”
„Ez volt az utolsó, amit hallottam tőle, 55 másodperccel később a gép lezuhant” – emlékezett vissza Leonov, aki parancsba adta nekik, hogy térjenek vissza a Csajkovszkij repülőtérre.
Később megkapta a hírt, hogy Novoselovo falu mellett megtalálták a roncsot.
A kiküldött csapat megtalálta Szerjogin maradványait, Gagarin térképét és pénztárcáját, ám magát Gagarint nem.
„Először azt reméltük, időben katapultálni tudott. Egy zászlóaljnyi katonát küldtünk a területre, ők egész éjjel kutattak a sűrű erdőben az asztronauta után. Aznap este csak egy léggömb maradványait találták meg, másnap került elő Gagarin holtteste. Én magam azonosítottam őt a nyakán lévő anyajegy alapján, amelyet három nappal azelőtt vettem észre rajta.
Azonnal összeállt egy bizottság, hogy kivizsgálja az esetet” –
A legújabb számítógépes vizsgálatok pontos betekintést adtak, mi is történhetett Gagarin gépével az utolsó 55 másodpercben.
A másik gép által keltett lökéshullám miatt valóban egy mély spirálba került a MiG-15UTI, amely 750 km/órás sebességnél teljesen kezelhetetlenné vált. A vizsgálatokat és Leonov érvelését neves tesztpilóták is alátámasztották.
„Az igazság elhallgatásának, hogy a hiba Moszkva sara volt” – érvelt Leonov.
Nem adta ki a felelős nevét.
Célzott rá, hogy egy 80 éves, igen rossz egészségügyi állapotban lévő egykori pilóta az illető.
Azonnali kivizsgáláskor több mint 29 kötet anyag keletkezett aminek végkövetkeztetésében a hatalom részéről is megvédték a pilótát, mondván, a szándékosság kizárható a részéről, s esélye sem volt meglátnia Gagarinék gépét, s mikor észlelte azt a 10-20 méteres távolságból, a szuperszonikus sebességnél már nem tehetett semmit.
Leonov és Tyereskova
Valentyina Tyereskova, az első női asztronauta
„Sajnálatos dolog, hogy ilyen sokáig tartott, de végre kiderült az igazság” – mondta Tyereskova,
Karrierje Gagarin halálának pillanatával múlt ki, ugyanis a szovjetek nem engedték többé repülni, hiszen nem akarták megkockáztatni, hogy a második legfontosabb űrhajósukat is elveszítsék.
Kositzky Attila nyugállományú altábornagy
Ha a pilóták viselték a kötelező oxigénmaszkot, akkor a dehermetizáció nem okozhatott váratlan katasztrófát, illetve olyan durva magasságvesztő manőverre sem lehetett szükség, ami aztán a gép zuhanásához vezetett volna.
Utolsó fénykép szerint nem visel oxigén maszkot
A felhőrepülésben előforduló jellegzetes problémára gondolt:
„Ha nincs szigorú ’műszerfegyelem’, előfordul, hogy a repülőgép vezetője vízszintes fordulóban túldönti a gépet.
Ha a bedöntés meghaladja a 45 fokot, süllyedő spirálba, ahogy a magyar pilóták nevezik: sturc-spirálba kerül a gép, leadja az orrát, a sebessége pedig egyre növekszik.
Az ösztönös mozdulata ekkor a pilótának az lehet, hogy hátrahúzza a botkormányt, ezzel azonban csak akkor sikerülhet kivenni a gépet, ha már megszüntette a bedöntést.
Ha nem, ha a gép továbbra is bedöntve süllyed, a magassági kormánnyal emelkedés helyett csak még inkább belekényszeríti a pilóta a vadászgépet a további süllyedésbe.
Ez vezethetett a katasztrófához”
Felhívta a figyelmet:
1./ Gagarin meglehetősen komoly kihagyás után repült ismét vadászgéppel, ami egy mégannyira jó pilóta esetében is inkább vezethet hibákhoz repülés közben.
2./ A hírek szerint ennek a MiG-15-ösnek a hátsó kabinjában nem volt botkormány, mert a gépet katapultkísérletekre és bemutatókra használták.
Ebben az esetben ez azt jelentette, hogy bármiféle probléma esetén, ha az elöl ülő Gagarin valamiféle reptechnikai hibát követett el, Szerjoginnak nem volt lehetősége belenyúlni és korrigálni, csak utasításokat adhatott.
Jurij Alekszejevics Gagarin és Vlagyimir Szergejevics Szeregin
emléknapja
Forrás: RGAnt.RU -levéltári dokumentumok
2023.04.11.
Nem terveztek az űrruhára sliccet a "szerencsepisiléshez
2019.08.30.
Jurij Gagarintól ered a szokás, hogy az orosz űrhajósok közül a férfiak kilövés előtt babonából le szokták vizelni egy busz kerekét. Az első ember ugyanis, aki az űrbe ment, a legenda szerint annak a járműnek a hátsó kerekét pisilte le, amely a kilövőálláshoz szállította.
Oroszországban most olyan új űrruhákat vezetnek be, amelyeket a régi szokásra való tekintet nélkül terveztek, és a Guardian szerint
nem kizárt, hogy emiatt akár át is kell alakítani a dizájnt.
Az elkövetkező években ugyancsak lecserélnék a hatvanas évek óta szolgáló Szojuzt, helyette a Fegyeracija (Szövetség) nevű űrhajó áll szolgálatba.
Az új Szokol-M űrruha-prototípussal, amelyeket a Zvezda nevű cég készít, a Nemzetközi Űrállomásra tartó kozmonautákat látnák el. A cég szerint a különféle méretű emberekhez igazítható ruhákhoz korszerű új anyagokat használtak fel, Gagarin nagy pisilése azonban aligha reprodukálható bennük. Pedig a babona annyira fontos, hogy még a női űrhajósok közül is volt olyan, aki hozott egy kis mintát otthonról, és azzal locsolta le a sokat látott busz kerekét.
A Zvezda igazgatója, Szergej Pozdnyakov arra panaszkodott, hogy a dizánjelőírásban nem szerepelt ez a földi funkció, így a ruhára egyszerűen nem terveztek sliccet. „Nem mondták, hogy szükséges lepisilni a kereket. A dizájleírást kellene átalakítani” – idézték orosz hírügynökséget az igazgatót.
A narancsszínű Szokol-M ruhán egyetlen átlós cipzár fut keresztül, míg a még ma is használt fehér Szokol-K-nak V-alakú nyílása van, amely az ágyéknál fut össze. Az új ruha a cipzárnak köszönhetően könnyebb, és minden nyílása légmentesen záródik, így többé nincs szükség a belső gumírozott rétegre, amiből igen nehéz kivetkőzniük az orosz űrhajósoknak.
Oleg Kononyenko űrhajós egy korábbi prototípust visel
Az előző prototípus arra jó, hogy a kozmonauták kényelmesen üljenek a Szojuz mély üléseiben, viszont annyira nehéz, hogy az űrhajósok valósággal meggörnyednek a súlya alatt, amikor a Földön járnak benne.
A Szojuz-kilövésekhez egyébként színes rituális körítés jár: nemcsak a pisiléssel biztosítják a szerencséjüket az űrhajósok, hanem egyebek mellett azzal, hogy fákat ültetnek a Bajkonuron, levágatják a hajukat, megnézik A sivatag fehér napja című 1970-es szovjet filmet, ezen kívül egy ortodox pap szentelt vízzel hinti meg őket.
.jpg)
_0505.jpg)
.jpg)
_0506.jpg)
_(4).jpg)
_(3)%20(1).jpg)
_(2).jpg)
_(1).jpg)
.jpg)
Napjaink űrruhái:
Orlan (Орлан; Rétisas) – Űrséta-űrruha
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
_0515.jpg)
2016.
RGANTD Archívum
2023.03.27.
Két nappal a start előtt, Gagarin levelet írt a feleségének, Valentina.
(Google fordító)
„Hello, kedves, szeretett Valya, Helen és Pipa!
Úgy döntöttem, most, hogy írjon egy pár sort, hogy megosztani veletek, és ossza meg együtt az öröm és a boldogság, hogy kiesett ma. Ma kormány Bizottság úgy döntött, hogy küldjön nekem az űrbe az első. Tudjátok, drága Valya, mennyire örülök, szeretnék, és akkor voltak elégedve velem. Egyszerű megbízott személynek egy ilyen nagy állami feladat -, hogy az első út az űrbe!
Lehetséges, hogy az álom nagy? Végtére is, ez - a történet - egy új korszak! Másnap el kell kezdeni. Akkor ebben az időben lesz vigyázni az üzletből. Egy nagyon nagy feladat esett a vállamon. Szeretnék egy kicsit tovább maradunk, mielőtt magával, beszélni. De, sajnos, te messze. Azonban én mindig úgy érzi, mellém.
A technika bízom teljesen. Meg kell nem sikerül. De van itt, hogy a kék ember esik és eltöri a nyakát. Itt is valami megtörténhet. De én még nem hisznek. Nos, ha ez megtörténik, akkor kérem először meg, Valya, ne öld meg a fájdalomtól. Végtére is, az élet az élet, és nincs garancia, hogy holnap nem fog összetörni az autót. Vigyázz, kérjük a lányok szeretik őket szeretem magam. Kinövi őket, kérjük, ne shirkers, nincs mama lányai, és ezek az emberek, akik a kátyúk az élet nem lett volna félni. Grow emberek méltó egy új társadalom - a kommunizmust. Ez segít állapotban. Elégedve a személyes életükben, mint a lelkiismeret azt mondja, ahogy jónak látja. Nincs kötelezettségek nem rád, és ez nem helyes megtenni. Valami túl szomorú levél kapunk. Én magam nem hiszem el. Remélem, hogy ez a levél soha nem fogja látni, és azt kell szégyellni magam, hogy röpke gyengeség. De ha valami történik, akkor meg kell tudni mindent a végére. Éltem őszintén, őszintén, javára az emberek, és annak ellenére, hogy kicsi volt. Ha egy gyerek olvasni a szavakat, Chkalov: „Ha kell, legyen az első.” Tehát igyekszem őket, és én egészen a végéig. Szeretne Valya ajánlom ezt a járatot az emberek az új társadalom, a kommunizmus, ahol már most belépő, a mi nagy anyaországgal, a tudomány.
Remélem, hogy néhány nap múlva ismét együtt lenni, hogy boldog legyen.
Valya, akkor kérjük, ne felejtsd el a szüleim, ha lehetséges, segítséget semmiben. Mondd meg nekik, tőlem egy nagy helló, és hagyja, hogy bocsásson meg az a tény, hogy nem tud semmit, de ők nem tudhatják. Nos, úgy tűnik, ez minden. Viszlát, család. Szorosan Ön ölelést és csókokat, és üdvözletét apád és a Jura. 10.04.61 Mr.
Gagarin "
Valentina 7 névvel férje halála után olvashatta el ezt a levelet.
Jurij Gagarinról elnevezett Űrkutatási Múzeum, a Űrhódítók emlékmű talapzata
Emlékmű 107 méter magas, egy rakétát ábrázol a kilövés utáni füsttel.
A 77 fokos dőlésszögű szobor burkolata titánból készült, 1964. október 4-én avatták fel, a Szputnyik-1 indításának 7. évfordulóján, az eszköznek, amely igazából beindította az űrversenyt és amellyel a kiállítás is kezdődik….
A "kozmonauta" szót végül egy évvel az első repülés előtt használták, amikor a Szovjetunió védelmi minisztere, Rodion Malinovsky kiadta az "űrhajósokról szóló ideiglenes rendeletet".
Mind a világtudományban, mind a tudományos-fantasztikus irodalomban gyakrabban használták az „űrhajósok” kifejezést, de a Szovjetunióban Ari Sternfeld bejelentésével az oroszosított változat beépült .
Egyedülálló egészségi állapotuk miatt a szovjet megközelítés a kozmonauták és űrhajósok kiválasztásához 20 fiatal vadászpilótát tartalmazott. választották ki őket, de kevés volt a repülési és élettapasztalatuk.
A Vostok űrszondában pedig az automatikus vezérlésre helyezték a hangsúlyt.
10. A szovjet űrhajósok első különítményének
Képzésük:
- elméleti órákat tartalmazott: a felsőbb matematika alapjai, az égi mechanika, a szilárdtest-mechanika, a csillagászat és a geofizika, az orvostudomány és a biológia, valamint a rakéta- és űrtechnika műszaki tudományágai és egy speciális. forgatási tanfolyam.
- ejtőernyős ugrást, testnevelést gyakoroltak, valamint egy kétüléses MiG-15UTI sugárhajtású repülőgépen képezték ki a rövid távú súlytalanságot.
Jurij Gagarin volt az első azon űrhajósok közül, akik önként próbáltak fel egy katapult széket egy űrhajón. 1960. június 18-án történt, amikor megérkeztek az OKB-1 kísérleti üzembe, és az összeszerelő műhelyben először látták a Vostok űrhajó (3KA) prototípusait. Ez volt a Szergej Koroljov főtervezővel való ismerkedés napja is.
12. A rakéták gyerekképein a lőrés a vészmentő rendszer nyílása a Vostok rakéták orrburkolatában. A kazahsztáni Tyura-tam tesztterületen (ma Bajkonur kozmodróm) végzett tesztek során fellépő hibák miatt jelent meg. 1960. július 28-án, a repülés 24. másodpercében az R7-A rakéta felrobbant, az 1K hajó süllyesztőmodulja a földre zuhant, és utasai, Lisicska és Csajka kutyák meghaltak. Ez a baleset arra kényszerítette a tervezőket, hogy egy megbízható kilökőrendszert hozzanak létre - ugyanazon a nyíláson keresztül. A kilökődést ejtőernyős székben kellett végrehajtani.
1960 októberében az OKB-1 üzemben elkészítettek egy egyszerűsített Vostok hajószimulátort. Hat űrhajóst választottak ki a gyorsított képzésre: Gagarin, Popovics, Titov, Kartashov, Nelyubov és Nikolaev. Kartashovot Valerij Bykovszkij váltotta fel a kiterjedt bőrvérzések miatt, amelyeket Kartashov a centrifugában végzett tesztek során tapasztalt, 7-12 g túlterhelés mellett.
14. A híres "Menjünk!" Gagarin Mark Gallai tesztpilótától hallott, aki a fő oktató volt a 2. számú haladó elrendezésű képzés során a Zsukovszkij városában található Repüléskutató Intézetben (LII). 1960 novemberében kezdték.
15. A hatan 1961. január 17-én a LII-ben szimulátoros próbakiképzést végeztek, január 18-án pedig a Cosmonaut Training Centerben sikeres vizsgát tettek. A bizottság minden űrhajóst kitűnő osztályzatot adott, de a következő sorrend betartását javasolta a repülések során: Gagarin, Titov, Neljubov, Nyikolajev, Bykovszkij, Popovics. Ennek eredményeként a sort Grigorij Neljubov szakította meg, akit German Titov repülése után fegyelmi megsértés miatt kizártak az űrhajós alakulatból. Ugyanakkor csak neki, Titovval és Gagarinnal együtt, 1961 tavaszára egyéni szkafandert készítettek.
16. Az első szovjet űrhajósok szkafanderének külső szivárgó rétege élénk narancssárga volt, hogy leszállás után könnyebben megtalálják őket.
17. Gagarin előtt egy Ivan Ivanovics nevű próbabábú kétszer is sikeresen repült az űrbe. 1961. március 9-én a Vostok rakéta pályára állította a Vostok-3A űrrepülőgépet. Ivan Ivanovics kilökődött, és Csernuska kutya a leszálló járműben landolt.
Március 25-én került sor a leendő repülés "ruhapróbájára".
A Vosztok-3A 2-es számú hajón Ivan Ivanovics narancssárga szkafanderbe öltözve és Luck kutya repült. Gagarin átnevezte Zvezdochkának.
18. Mindkét előzetes pilóta nélküli repülést sikeresnek ismerte el az állami bizottság, bár mindkét esetben a leszálló jármű és a műszerfülke rendellenesen le volt dokkolva. A hajók a számított leszállóhelyről induló járattal szálltak le.
Az utolsó pillanatban minden megváltozhat. Az ellenőrző mérlegelés során az űrruhás űrhajós hajó túlsúlya 14 kilogramm volt. Felmerült az ötlet, hogy Gagarint egy könnyebb Titovra cseréljék, de Koroljev elutasította, és parancsot adott a másodlagos berendezések és a kábelek egy részének szétszerelésére.
1961. április 12
Április 12-én reggel, amikor Gagarinra és Titovra szkafandert öltöttek, kiderült, hogy a kozmonautákon nem voltak azonosító jelek.
Ezután Viktor Davidyants szkafander-specialista ecsettel felvitte Jurij Alekszejevics sisakjára a „Szovjetunió” feliratot.
A rakéta felé vezető úton Gagarin megkérte, hogy állítsa le a buszt a csupasz sztyeppén, és közvetlenül a szkafanderben "felült a kormányra". Így megoldotta azt a problémát, amit az orvosok nem láttak előre: a hajón nem volt hová menni a WC-re. Az első amerikai űrhajós, Alan Shepard ugyanebben a helyzetben pisilt be a szkafanderébe. A leendő szovjet űrhajósok számára már hagyománnyá vált a „keréken járás”.
Sikeres volt a rakéta kilövése a „Vostok-1” hajóval.
A pályára lépéskor azonban nyilvánvalóvá vált a repülés első nagy problémája: a rádióvezérlő rendszer meghibásodása miatt a rakétahajtóművek tovább működtek.
Szó szerint egy kicsit - de elég volt ahhoz, hogy a hajó Gagarinnal 181 × 327 kilométeres pályára lépjen, 65 ° -os dőlésszöggel, és a terv szerint 189 × 235 kilométeres magasságot kellett volna elérnie. A megnyúlt pálya legtávolabbi pontja - az úgynevezett apogeus - 92 kilométerrel távolabbinak bizonyult a Földtől.
27. Emiatt Gagarin azt kockáztatta, hogy több mint 20 napig az űrben marad. A helyzet az, hogy a Vostok-1-en volt egy fékező meghajtó rendszer, amelynek a hajó mozgásának irányába kellett bekapcsolnia, hogy visszajuttassa a Földre. Meghibásodása esetén olyan pályát választottak, amelyről a légkörben való természetes fékezéssel a hajó 5-7 nap múlva landolt volna. De a hajó továbbrepült. Eközben az életfenntartó rendszer tartalékait pontosan erre a leszállási időre számolták ki.
Repülés közben Gagarint hevederrel az üléshez kötözték, és nem hagyta el.
29. A Vostok repülési útvonala áthaladt a Szovjetunió, a Hawaii-szigetek felett, a Horn-foktól délre, Afrikában. Csak egy keringés a Föld körül.
30. Gagarinnak nem volt fényképezőgépe sem, s a lőrésen keresztül nézte a Földet. De őt magát a Seliger televíziós rendszer filmezte, és ezeket az adatokat a Földre sugározta.
Az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynöksége az 1950-es évek végén két megfigyelőállomást telepített Alaszkára és Hawaiira a szovjet űrhajók számára, amelyek képesek voltak a műholdak telemetriájának elfogására és megfejtésére. Április 12-én az alaszkai Shemya-sziget egyik állomása televíziós jelet fogadott és dekódolt Gagarintól.
A repülésről szóló TASS üzenetben a Vostok fedélzeti adók frekvenciáit továbbították: 9,019 megahertz, 20,006 megahertz és 143,625 megahertz. A rádióamatőrök szerte a világon megpróbálták hallani Gagarint a rádiókban. Néhányuk szerencsés volt.
35. Ennek eredményeként a fékező meghajtó rendszer nem hibásodott meg, és a becsült időpontban kapcsolt be. De munkája befejezése után a nitrogén tovább áramlott, amelyet az üzemanyag kiszorítására használtak. A hajó megpördült. A lőrésen keresztül Gagarin vagy a Földet, vagy az eget látta.
36. Megismétlődött a helyzet a pilóta nélküli Vostok utolsó két járatánál: a leszálló jármű és a műszertér a megbeszélt időpontban nem vált el egymástól. Gagarin rájött, hogy a repülés elkerülhetetlen.
38. A kilökődés során is akadtak gondok: amikor négy kilométeres magasságban működött a fő ejtőernyő, ami kirántotta Gagarint a székből, nem kapcsolt be a rádiójeladó, és a vészhelyzeti élelmiszer-ellátás, elsősegélynyújtás készlet, iránymérő, rádióállomás és egy felfújható csónak szakadt le egy speciális kötélről.
39. Gagarin ejtőernyővel zuhant le egy szkafanderben. Az oxigéntartályok a kilökőülésben maradtak, és ki kellett nyitnia egy szelepet, hogy belélegezze a környező levegőt. De a szelep elakadt. Beletelt néhány percbe, amíg a probléma megoldódott, és elkezdett normálisan lélegezni.
A hatóságok ragaszkodtak ahhoz, hogy legyen tartalék ejtőernyője, amely három kilométeres magasságban automatikusan kinyílik. Ennek eredményeként az űrhajós nem tudta irányítani az ejtőernyőket, és hátrafelé repült.
Másrészt a második ejtőernyő segített átrepülni az elárasztott Volga felett, ami a lehető legrelevánsabb volt, tekintettel arra, hogy már nem volt felfújható csónakja.
A jövőben a tartalék ejtőernyő automatikus nyitását elhagyták.
42. Mivel Gagarin repülését és leszállását rádión és közvetlenül a katonaságnak is jelentették, néhány perc múlva megérkeztek a légelhárító tüzérek Akhmed Gassiev őrnaggyal. Még a Vostok fellövése előtt harci készültségbe emelték őket, és az eget figyelték, rögzítve a hajó légkörbe jutását és az űrhajós kilökődését.
2011-ig azt hitték, hogy Gagarin moszkvai idő szerint 10:55-kor landolt, de az OKB-1 előzetes jelentésének titkosításának feloldása és közzététele után kiderült, hogy ez két perccel korábban, 10:53-kor történt - akkor van 106 perccel a kezdés után.
A repülés után
44. Közvetlenül a repülés befejezése után a tisztviselők elkezdték elkészíteni a nyilvántartásba vételhez szükséges dokumentumokat.
De a Szovjetunió emberes űrprogramja szigorúan titkos volt, és még a Nemzetközi Repülési Szövetséghez (FAI) benyújtott kérelemben is közvetlen hazugságokat és félrevezető adatokat rögzítettek, „hogy ne lehessen nyilvánosságra hozni Vosztok adatait
45. A rekord megjavításához hamisításhoz kellett mennem. A FAI szabályai szerint a pilótának az indulástól a leszállásig bent kellett lennie a gépben, a sportbiztosnak pedig a leszálláskor és személyesen kellett rögzítenie a rekordot. Ivan Boriszenko sportbiztos kijelentette, hogy a leszálló járműben tartózkodott a Gagarin leszállóhelyen.
46. A Vostok repülés műszaki részleteivel kapcsolatos információk eltitkolása számos, a mai napig élő pletykát és összeesküvés-elméletet szült. Például az olaszországi rádióamatőrök, a Judica-Cordilla fivérek már Gagarin repülése előtt azt állították, hogy elfogták a szovjet űrhajók üzeneteit. Ezen elmélet szerint más szovjet űrhajósok repültek Gagarinhoz, de mindannyian meghaltak.
Könyvet írt 1968 márciusában Vladimir Lebedev pszichológussal együtt befejezték a "Pszichológia és tér" című munkát.
Március 27-én próbarepülést kellett végrehajtani Vlagyimir Szeregin ezredparancsnokkal, amely után Gagarinnak engedélyezni kellett volna a független repülést.
A Holdon, az amerikai Apollo 15 űrszonda legénységének leszállóhelyén (1971 augusztusában) van egy alumínium figura,
„The Fallen Astronaut”, amelyet a belga Paul van Heydonk alkotott az űr hódítóinak emlékére.
A közelben egy tábla a halott űrhajósok és űrhajósok, köztük Jurij Gagarin nevével van beragadva a regolitba.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése