Oroszország légvédelmi erői és eszközei 2026 Július

 

🛡️Oroszország légvédelmi erői és eszközei 2026 Július 

Készítette: Borsi Miklós (Aktualizálva: 2026. július)

https://borsifeleorosz.blogspot.com/2026/07/oroszorszag-legvedelmi-eroi-es-eszkozei.html

📖 Bevezetés: Az orosz A2/AD filozófia gyökerei

Oroszország katonai doktrínájában a földi telepítésű légvédelem (Ground-Based Air Defense – GBAD) hagyományosan egy aszimmetrikus előnyt biztosító szerepkört tölt be, amely fundamentálisan eltér a NATO által preferált hadviselési kultúrától. Míg a nyugati szövetségesek a légi fölény kivívását elsősorban a vadászrepülőgépek dominanciájára és az offenzív légihadjáratokra alapozzák, az orosz megközelítés egy rendkívül sűrű, többrétegű, földi telepítésű integrált légvédelmi hálózatra (Integrated Air Defense System – IADS) épít.

Ennek a hálózatnak a fő célja a hozzáférés-tagadás és területvédelem (Anti-Access/Area Denial – A2/AD) biztosítása, amely elméletileg áthatolhatatlan pajzsot képez a kritikus politikai, gazdasági infrastruktúrák és a mozgó szárazföldi csapatok felett. Ez a defenzív mentalitás a Szovjetunió idejére nyúlik vissza, amikor a Szovjet Légvédelmi Erők (V-PVO) 1941-től önálló, a légierőtől elkülönült, hatalmas presztízsű haderőnemként működtek.

A 2026-os évre azonban ez az architektúra egy példátlanul intenzív, valós harctéri tapasztalatokon alapuló átalakuláson ment keresztül. Az ukrajnai hadszíntéren elszenvedett jelentős anyagi veszteségek, a nyugati precíziós fegyverek (HIMARS, ATACMS, Storm Shadow) és a tömeges ukrán dróntámadások rákényszerítették a moszkvai katonai vezetést a korábbi elméletek radikális felülvizsgálatára. Oroszország kénytelen volt szembesülni azzal, hogy az elméletben tökéletes, dollármilliárdokból felépített rakétavédelmi rendszerek sok esetben sebezhetőnek bizonyultak a filléres, aszimmetrikus fenyegetésekkel szemben.

🏢 Szervezeti felépítés és a belső parancsnoki konfliktusok

Az orosz légvédelmi struktúra legfőbb sajátossága – amely egyben a legnagyobb sebezhetőségének is forrása – a párhuzamos parancsnoki rendszerek megléte és a fegyvernemek közötti hatásköri átfedések bonyolult hálózata.

✈️ A VKS (Lég- és Űrvédelmi Erők) centralizált struktúrája

Az Orosz Lég- és Űrvédelmi Erők (VKS) felelősek az Orosz Föderáció teljes légterének, űr-közeli tartományának védelméért, valamint az interkontinentális ballisztikus rakéták elleni korai előrejelzésért és elfogásért. A VKS élén Viktor Afzalov vezérezredes főparancsnok áll, míg a Légierő (VVS) parancsnoki tisztségét Szergej Kobilas altábornagy tölti be Andrej Belouszov védelmi miniszter irányítása alatt.

A VKS hierarchiájában a stratégiai rakétavédelmet és a távolsági radarhálózatokat (mint a Voronyezs, Darjal, Volga radarok) a moszkvai központú Űrparancsnokság felügyeli. Oroszország a drónok harctéri dominanciájára reagálva Szergej Istuganov ezredes vezetésével megkezdte egy teljesen új fegyvernem, a Pilóta Nélküli Rendszerek Csapatainak felállítását is, integrálva az 50. Pilóta Nélküli Rendszerek Dandárját a VKS keretein belül.

🗺️ Regionális légihadseregek diszlokációja (2026)

Az operatív repülőerők és a régiós légvédelmi rakétarendszerek közvetlenül a regionális Katonai Körzetekhez (MD) rendelt Légi és Légvédelmi Hadseregek alá tartoznak. A NATO északi bővítésére válaszul az egykori Nyugati Katonai Körzetet felosztották a Leningrádi és Moszkvai Katonai Körzetekre.

Hadsereg megnevezése	Katonai Körzet	Főbb Légvédelmi Dandárok	Kiemelt Repülőbázisok és főbb repülőgéptípusok
1. Különleges Célú Lég- és Rakétavédelmi Hadsereg	Moszkvai Katonai Körzet	4. (Dolgoprudnij), 5. (Petrovszkoje), 6. (Rzsev)	Kurszk, Hotilovo (Su-30, MiG-31B/BM, Su-24)
6. Légi és Légvédelmi Hadsereg	Leningrádi Katonai Körzet	1. (Szeveromorszk), 2. (Szentpétervár)	Moncsegorszk, Voronyezs (Su-34, Su-24M/MR)
14. Légi és Légvédelmi Hadsereg	Központi Katonai Körzet	8. (Jekatyerinburg), 9. (Novoszibirszk), 10. (Csita)	Bolsoje Szavino, Domna (MiG-31BM, MiG-29, Su-30SM)
11. Légi és Légvédelmi Hadsereg	Keleti Katonai Körzet	11. (Komszomolszk-na-Amur), 12. (Vlagyivosztok)	Komszomolszk-na-Amur (Su-35S, Su-34, Su-27SM)
4. Légi és Légvédelmi Hadsereg	Déli Katonai Körzet	7. (Rosztov-na-Donu), 8. (Jekatyerinburg - megosztva)	Morozovszk, Bugyonnovszk (Su-34, Su-25SM, Mi-28N)

⚡ A "Két uralkodó egy égen" probléma: VKS kontra PVO-SV

Az orosz hálózat működését egy mély doktrinális és szervezeti szakadék bénítja, amely a VKS (hátországi/stratégiai légvédelem) és a PVO-SV (Szárazföldi Csapatok Légvédelme) között feszül.

• A VKS egy központosított stratégiai esernyőt működtet nemzeti szintű, fix infrastruktúrák védelmére, nagy hatótávolságú radarokkal és Sz-400-as komplexumokkal.

• A PVO-SV ezzel szemben a szárazföldi alakulatok közvetlen, lokális védelmére fókuszál. Eszközeik (Buk, Tor, Pancir) a legközelebbi szárazföldi hadseregparancsnoknak vannak alárendelve, és saját radarjaikra hagyatkozva működnek.

Amikor a légtér zsúfolttá válik – például egy intenzív, több tucat drónt és rakétát magában foglaló ukrán szaturációs támadás során –, a központosított hálózatból érkező barát-ellenség azonosító (IFF) címkék feldolgozása lelassul. A PVO-SV kezelői azonban arra vannak kiképezve, hogy a helyi fenyegetéseket azonnal megsemmisítsék. Ez a strukturális anomália ("késedelmes címkézés és korai ravaszmeghúzás") a gyakorlatban végzetes baráti tűzhöz (fratricide) vezet, amelyről a harctéri tapasztalatok fejezetben részletesen szó lesz.

🚀 Stratégiai rakétavédelem és az űr-közeli elfogás hálózata

☄️ Az A-235 Nudol (PL-19) rakétavédelmi rendszer

A Moszkvát és a központi ipari körzetet védő szovjet A-135 Amur rendszert 2026-ra nagyrészt kiegészítette a modernizált A-235 (PL-19 Nudol) komplexum. Az Almaz-Antej konszern által fejlesztett rendszer legfőbb újdonsága a mobilitás: az A-235 már nem kizárójaleg sebezhető, fix föld alatti silókra támaszkodik, hanem közúti mobil indítóállomásokról is bevethető.

A rendszer gerincét jelenleg a modernizált PRS-1M (45T6) rakéták adják, amelyek képesek akár $350 \text{ km}$-es távolságban és $50 \text{ km}$-es magasságban lévő célpontok megsemmisítésére is. Bár a fejlesztők kinetikus (hit-to-kill) megsemmisítést hirdetnek, a hosszú távú elfogórakéták esetében továbbra is a nukleáris (neutron) robbanófejek alkalmazása biztosítja a garantált megsemmisítést. A rendszer műholdellenes (ASAT) képességeit korábban a Koszmosz-1408 műhold sikeres megsemmisítésével demonstrálták.

🌌 Sz-500 Prometej és az Sz-550: A légvédelem csúcsragadozói

Az orosz rétegzett védelem másik csúcsfegyvere az Sz-500 Prometej, amelynek első teljes, harckész ezrede 2026 elején fejezte be a telepítést Moszkva térségében. Az Sz-500 kettős funkciót lát el: hiperszonikus fegyverek és alacsony Föld körüli pályán mozgó műholdak ellen nyújt védelmet. Operatív hatótávolsága eléri a $600 \text{ km}$-ert, elfogási magassága pedig a $200 \text{ km}$-ert. A 77N6-N és 77N6-N1 típusú elfogórakétái képesek megközelíteni a $Mach \approx 16$ sebességet. Egyetlen üteg ára megközelíti a 2,5 milliárd dollárt, így a rendszer exkluzív stratégiai eszköz marad.

A stratégiai triád legújabb eleme az Sz-550 rakétarendszer, amelynek első elemei 2025-2026 folyamán kerültek hadrendbe. Az Sz-550 egy dedikált, aerodinamikai célpontokat (vadászgépeket) ignoráló rendszer, amely kizárólag az interkontinentális ballisztikus rakéták (ICBM) és az űrbe telepített fenyegetések kinetikus semlegesítésére van optimalizálva.

RUSI Stratégiai Figyelmeztetés (2026): A Royal United Services Institute elemzése rávilágít, hogy az A-235, Sz-500 és Sz-550 Moszkva körüli integrált telepítése 2035-re drasztikusan lecsökkentheti a független európai (elsősorban a brit és francia) nukleáris elrettentő erők megtorló csapásainak hitelességét.

🎯 Nagy és közepes hatótávolságú légvédelmi rendszerek az aszimmetrikus kihívások árnyékában

🌐 Az Sz-400 Triumf (SA-21 Growler) szerepe és korlátai

Az Sz-400 Triumf az orosz légvédelem legismertebb gerince. Egyetlen Sz-400-as üteg többféle elfogórakétát képes egyidejűleg alkalmazni: a csúcsot jelentő, $400 \text{ km}$-es hatótávolságú 40N6E-t (AWACS-ok ellen), a $250 \text{ km}$-es 48N6DM-et, valamint a rendkívül manőverezőképes, aktív radaros 9M96-os családot.

A harctéri tapasztalatok azonban kimutatták a rendszer gazdasági korlátait. Egy Sz-400-as osztály exportára 1,25 milliárd dollár körül mozog, ami óriási gazdasági aszimmetriát szült: az orosz hadvezetés rákényszerült arra, hogy többszázezer dolláros rakétákat indítson párezer dolláros ukrán drónok és tüzérségi rakéták ellen. Ráadásul a földrajzi fedezéket kihasználó cirkálórakéták és a radarhorizont alatt repülő drónok gyakran észrevétlenek maradnak a hatalmas Sz-400-as radarok számára.

🛡️ Sz-350 Vitjaz: A hiányzó láncszem

Az Sz-400 gazdasági túlterheltségének kezelésére 2025–2026-ra felgyorsították az Sz-350 Vitjaz közepes hatótávolságú rendszer integrációját. A Vitjaz elsődleges feladata egy dedikált "középső védelmi réteg" létrehozása, megvédve a nehéz Sz-400-as ütegeket a szaturációs támadásoktól.

A rendszer előnye a megnövelt tűzerő: egyetlen 50P6E indítójármű 12 darab 9M96-os rakétát képes hordozni (szemben az Sz-400 négy rakétájával). Azonban a Vitjaz sem sérthetetlen: 2026 elején a donyecki régióban az ukrán dróncsapások ("Ptaxi SzBSz" egység) sikeresen iktattak ki értékes Sz-350-es 50N6E radarokat, rávilágítva a közvetlen csapatlégvédelem hiányosságaira. Oroszország jelenleg teljes technológiai transzfer felajánlásával próbálja a rendszert Indiának értékesíteni.

🚜 Csapatlégvédelem, pontvédelem és a drónok elleni harc evolúciója (PVO-SV)

🎯 A mozgó frontvonal fedezete: Buk-M3 és Tor-M2

• Buk-M3: A lánctalpas, önálló tűzkiváltásra képes rendszer feladata a gépesített alakulatok védelme a frontvonalon. 2026 első felében (januári és márciusi jelentések szerint) az ukrán pilóta nélküli rendszerek és a nyugati precíziós tüzérség fókuszált kampányban több Buk-M3 indítót is megsemmisített a zaporizzsjai és donyecki (Liman környéki) arcvonalon.

• Tor-M2: Rövid hatótávolságú, menetből is tüzelni képes rendszer. 2026-ra a legfőbb célpontjaivá az alacsonyan behatoló ukrán robotrepülőgépek (pl. a "Flamingó" projekt) váltak. Ennek ellenére az ukrán drónkezelők (pl. a "Nemesis" dandár) komoly sikereket értek el a Tor-M2 rendszerek levadászásában is Sevcsenko térségében.

💡 Doktrinális kapituláció és innováció: A Pancir-SMD-E

Az orosz pontvédelem legjelentősebb paradigmaváltását a Pancir hibrid rendszer produkálta. Az eredeti Pancir-S1 két darab 30 mm-es gépágyú és rakéták kombinációjára épült. A harctéri realitások azonban megmutatták, hogy a gépágyúk hatástalanok a kisméretű, rajszerűen támadó kamikaze drónok ellen, a nehéz rakéták elpazarlása pedig lőszerkimerüléshez vezet.

Erre válaszul 2026-ra hadrendbe állították a Pancir-SMD-E változatot. Ennél a verziónál a tervezők teljesen eltávolították a 30 mm-es gépágyúkat a toronyról. A helyükre egy moduláris indítórendszert építettek, amely képes befogadni akár 48 darab TKB-1055 típusú mini-elfogórakétát. Ezek hatótávolsága mindössze 7{ km}, de kis méretük és tömeges indíthatóságuk ideálissá teszi őket a drónrajok ellen. Ez a klasszikus gépágyús légvédelmi tervezés vereségének beismerése, de egyben egy innovatív aszimmetrikus válasz is.

🏹 A hordozható légvédelem csúcsa: A 9K333 Verba MANPADS

A gyalogság védelmét a negyedik generációs 9K333 Verba biztosítja, amelynek legfőbb technológiai újdonsága a passzív, háromcsatornás multispektrális keresőfej. A rakéta érzékelője párhuzamosan dolgozik az ultraviola (UV), a közeli infravörös (NIR) és a közepes infravörös (MIR) tartományokban.

Ez az architektúra szinte lehetetlenné teszi a fegyver megtévesztését hagyományos infracsapdákkal vagy lézeres ellenintézkedésekkel (DIRCM). 2026 februárjában az orosz katonai-ipari komplexum egy 495 millió eurós szerződést írt alá Iránnal, biztosítva a Verba rendszerek masszív exportját Teherán számára, ami jelentősen átrajzolja a közel-keleti régió légi egyensúlyát.

🧠 C4ISR, radarhálózatok és az AI-forradalom a döntéshozatalban

📡 A Nebo-M és a multi-statikus radarhálózatok

Oroszország válasza az amerikai ötödik generációs lopakodó repülőgépekre (F-35, F-22) a 55Zh6M Nebo-M mobil radarkomplexum (értéke közel 100 millió dollár). A Nebo-M három különböző frekvenciasávban operáló, különálló 3D AESA radart integrál egyetlen rendszerbe: a VHF-sávú Nebo-SVU-t, az L-sávú Protivnik-G-t és az S/X-sávú Gamma-S1-et.

A VHF sávú radar nagy távolságból észleli a lopakodó gépek fizikai méreteiből adódó rezonanciákat, míg a rövidebb hullámhosszú (X-sávú) modul a pontos célkövetést és tűzvezetést végzi. Ennek ellenére a Nebo-M rendszerek is kiemelt célpontokká váltak: az ukrán erők nyugati ATACMS rakéták és drónok kombinációjával több Nebo-M állomást is sikeresen megsemmisítettek a belgorodi régióban és a Krímben, megvakítva az orosz korai előrejelző hálózatot.

🤖 Automatizált irányítás: A Poljana-D4M1 és a Szvod (AI) rendszer

• Poljana-D4M1: A szárazföldi erők dandárszintű automatizált irányítási rendszere, amely egy 800  x 800 t{ km} -es terület felett biztosít automatizált tűzvezetést. Egyszerre képes irányítani az Sz-300, Buk és Tor komplexumokat, 255 célpont egyidejű követésével. A cél észlelése és a tűzparancs kiadása mindössze 2-3 másodpercet vesz igénybe.

• Szvod (Svod) döntéstámogató rendszer: A 2026-os év legnagyobb technológiai ugrása. Ez a mesterséges intelligenciára (AI) épülő helyzetfelismerő szoftver valós időben fúzionálja a műholdas képeket, az elektronikai felderítési adatokat és a nyílt forrású hírszerzést (OSINT).

A Szvod bevezetésének mögöttes oka az orosz katonai szociológiában keresendő: az orosz hierarchia mereven központosított, és bünteti az egyéni kezdeményezést, így az alsóbb szintű tisztek döntésképtelenek a gyorsan változó helyzetekben. A Szvod AI-ja előregyártott, adaptálható "döntési sablonokat" (playbooks) kínál fel, kompenzálva a humán hiányosságokat. A rendszer éles harctéri tesztelését a Központi Erőcsoport 2026 tavaszán kezdte meg a pokrovszki irányban.

⚠️ Harctéri tapasztalatok és a rendszer szintű "baráti tűz" anomáliái

💣 A minőségi szaturáció és a "Döntési Fáradtság" taktikája

A légi hadviselés dinamikája 2026-ra megváltozott. A korábbi "mennyiségi szaturációt" (amikor pusztán olcsó drónhullámokkal merítették le a lőszert) felváltotta a "minőségi szaturáció" koncepciója.

A támadó csapások szándékosan integrálnak teljesen eltérő karakterisztikájú és sebességű fegyvereket egyazon időablakon belül. Egy hullámban egyszerre érkeznek alacsonyan szálló, lassú drónok (Shahed/Geran-2, havi akár 5000 darabos indítási volumen mellett) és szuperszonikus vagy ballisztikus rakéták (Iszkander-M, Kinzsal, Kh-22). Ez a módszer túlterheli a szenzorokat (sensor overload) és kikényszeríti a kezelők döntési fáradtságát (decision fatigue).

Ugyanez a taktika sebezhetővé tette magát Oroszországot is. A mélységi ukrán dróncsapások sorozatosan áttörték a hátországi légvédelmi vonalakat, és 2025–2026 során súlyos károkat okoztak a stratégiai jelentőségű orosz olajfinomítókban (pl. az Afipszkij, Kujbisev és legutóbb a Kapotnyai finomítóban), ami az orosz finomítói kapacitások több mint 10-14%-ának kiesését eredményezte. Az orosz hadiipar válaszul maximális fokozatra kapcsolt: az Iszkander ballisztikus rakétákat 2026-ban már közvetlenül a gyártósorról, hetekkel a szerelés után küldik a frontra.

🔥 Az EW csapdája és a testvérgyilkossági paradoxon

Az orosz légvédelem legtragikusabb sebezhetősége az elektronikai hadviselés (EW) és a VKS/PVO-SV közötti integráció hiányából fakad. Oroszország világszínvonalú zavaróberendezéseket üzemeltet (Kraszuha, Zsityel), ám ezek teljesítménye gyakran "önszabályozó vaksághoz" (self-jamming) vezet.

Amikor az orosz EW-állomások maximális kapacitással sugároznak, elnyomják a saját csapataik digitális adatkapcsolatait is. Ebben a kaotikus zajban az orosz repülőgépek és a földi légvédelem közötti IFF (barát-ellenség) elektronikus kézfogások megszakadnak.

A központosított VKS hálózat lefagy, a helyi parancsnokok pedig magukra maradnak. Az orosz katonai kultúra alapján ilyenkor a "pánik heurisztikáját" alkalmazzák: ha egy radarjel azonosítatlan, nincs IFF címke, és a védett zóna felé repül, azonnal tüzet nyitnak.

A strukturális hiba ára: Ez az anomália okozta a 2023–2026 közötti időszak orosz légierő-veszteségeinek jelentős hányadát a Krímben és a Donbászban. Saját légvédelmük semmisített meg számos modern Su-34-es és Su-35-ös vadászbombázót, valamint a mélypontot jelentő, pótolhatatlan A-50-es légtérfelügyelő (AWACS) repülőgépet. Az orosz pilóták emiatt kénytelenek rendkívül alacsonyan repülni (terrain-hugging), ami viszont kiszolgáltatottá teszi őket az ukrán MANPADS egységeknek.

🌍 Geopolitikai kivetülés és a GPV-2036 hadigazdasága

🧊 A Katonai Körzetek expanziója és az Északi-sarkvidék

A skandináv államok NATO-csatlakozására válaszul végrehajtott haderőreform (a létszám 1,5 millió főre emelése) keretében felállított Leningrádi Katonai Körzetben rohamléptekben zajlik a légvédelmi dandárok megerősítése. Bár a modern eszközök zöme az ukrán fronton van lekötve, a litván hírszerzés 2026-os értékelése megállapította, hogy Oroszország a kínai technológiai és ipari támogatásnak köszönhetően úgy felgyorsította a fegyvergyártást, hogy a háború lezárulta után 5-6 éven belül képes lesz teljesen feltölteni a NATO-határ menti egységeit.

Ugyanez a remilitarizáció zajlik az Északi-sarkvidéken az Északi Tengeri Útvonal (NSR) biztosítására (Sz-400-asok és sarkvidéki lánctalpas Pancir-SA komplexumok telepítésével), ami kiváltotta a NATO és a NORAD Arctic Sentry ellenlépéseit. Keleten a 11. és 12. Légvédelmi Dandárok Szu-35S gépekkel és Sz-400-asokkal biztosítják a csendes-óceáni pajzsot Japán és az USA felé.

💰 Az Állami Fegyverkezési Program (GPV-2027/2036) realitása

A 2026 elején formálódó új, a 2027–2036 közötti évtizedet lefedő fegyverkezési program fókuszpontjai a nukleáris triád korszerűsítése és a mesterséges intelligencia integrálása. Bár a nyugati szankciók miatt a presztízsprojektek (mint a Szu-57 vagy a T-14 Armata) sorozatgyártása meghiúsult vagy jelentősen késik, az orosz katonai-ipari komplexum sikeresen átállt a hadigazdaságra. A csúcstechnológiás alkatrészek hiányát a kettős felhasználású kínai import stabilizálta, a frontvonalon jelentkező hiányt pedig tömeggyártással és nyers élőerővel kompenzálják.

📝 Összegzés

Az Orosz Föderáció légvédelmi erői és eszközei 2026-ban egy mélyen ellentmondásos, de rendkívül veszélyes rendszert alkotnak.

• Technológiai szempontból az orosz hadiipar (Almaz-Antej, KBP) továbbra is a globális élvonalat képviseli a kinetikus elfogás és a radarfejlesztés terén. Az Sz-500 Prometej, a Nebo-M multi-statikus radarok, a gépágyúit elhagyó drónelhárító Pancir-SMD-E, valamint a háromcsatornás Verba MANPADS mind bizonyítják az orosz mérnöki kar adaptációs képességét.

• Operatív és doktrinális szinten viszont a rendszer súlyos belső feszültségektől terhelt. A hardveres specifikációk nem képesek teljesen kompenzálni a merev, hierarchikus döntéshozatalt. A VKS és a PVO-SV közötti szervezeti szakadék, a szinkronizálatlan elektronikai hadviselés okozta "önszabályozó vakság" és az ebből fakadó, katasztrofális mértékű baráti tűz a rendszer legsúlyosabb belső rákfenéje.

Az orosz integrált légvédelem nem omlott össze a modern precíziós hadviselés nyomása alatt, hanem egy rendkívül költséges, felőrlő fázisba rendezkedett be. Oroszország fenyegetése a NATO határain ma már nem a technológia abszolút, megingathatatlan fölényéből fakad, hanem abból a képességből, hogy az orosz ipari bázis (kínai gazdasági és komponens-támogatással) képes elviselni az extrém mértékű harctéri attríciót, és folyamatosan, tömeges méretekben képes újratermelni a konfliktus folytatásához szükséges fegyverzetet.

Felhasznált főbb források:

• Royal United Services Institute (RUSI): The Evolution of Russian and Chinese Air Power Threats (2026)

• Center for Strategic and International Studies (CSIS): Russia's Grinding War in Ukraine & Missile Threat Database

• Institute for the Study of War (ISW): Russian Offensive Campaign Assessments (2025–2026)

• The International Institute for Strategic Studies (IISS): The Military Balance 2026

• Open Source Intelligence (OSINT) adatok: Oryx, Militarnyi és Janes Strategic Weapon Systems jelentések az Sz-350, Nebo-M és a kapotnyai olajfinomító elleni júniusi csapások