Oroszország katonai toborzási és mozgósítási rendszere. Mítosz - PR - Valóság
Oroszország katonai toborzási és mozgósítási rendszere Készítette : Borsi Miklós
https://borsifeleorosz.blogspot.com/2026/03/oroszorszag-katonai-toborzasi-es.html
Jelenleg komoly kihívásokkal küzd, amelyet drasztikus pénzügyi ösztönzőkkel és külföldi zsoldosok bevonásával próbálnak egyensúlyban tartani.
A helyzet az alábbiak szerint foglalható össze:
Szerződéses katonák és toborzási bónuszok Oroszországban 2025-ben körülbelül 422 000 fő kötött önkéntes katonai szerződést, ami 6%-os visszaesést jelent a 2024-es adatokhoz képest. A nagyvárosokban – például Moszkvában – a toborzás üteme ennél is drasztikusabban, mintegy 25%-kal csökkent. A hiány pótlására a hatóságok hatalmasra növelték az egyszeri belépési bónuszokat: Vlagyimir Putyin elnök a szövetségi bónuszt 400 000 rubelre duplázta, amit a régiók saját költségvetésből egészítettek ki. Ennek eredményeként Szentpéterváron akár 4,5 millió rubelt (kb. 50 000 eurót), Tyumeny régióban pedig 3,4 millió rubelt is kínáltak az új belépőknek. 2026-ra azonban a gazdasági nehézségek és a magas költségek miatt több régió (például Szamara és Tatárföld) kénytelen volt jelentősen visszavágni ezeket az extra kifizetéseket, és visszaállni a szövetségi minimumra.
Sorozás és a veszteségek aránya Az orosz katonai vezetés célkitűzése, hogy 2026-ban további 409 000 katonát toborozzon az ukrajnai műveletek fenntartására.
Külföldi zsoldosok A hazai toborzási nehézségek enyhítésére Oroszország kiterjedt hálózatokon keresztül toborzott zsoldosokat a globális Dél országaiból, köztük Kubából, Nepálból, Indiából, Közép-Ázsiából és különböző afrikai államokból. A jelentkezőknek magas zsoldot, gyorsított orosz állampolgárságot és esetenként amnesztiát ígértek, sokszor civil munkalehetőségek ígéretével megtévesztve őket. Az érintett országok (például India, Nepál, Kenya) heves diplomáciai tiltakozásainak hatására azonban az orosz toborzóközpontok 2026 elején állítólag egy 43 országot tartalmazó „stop-listát” vezettek be, amellyel hivatalosan leállították ezen államok polgárainak besorozását.
Magánhadseregek és a Wagner-csoport utódlása Jevgenyij Prigozsin 2023-as halála és a Wagner-csoport feloszlatása után az orosz védelmi minisztérium közvetlen irányítása alá vonta a magánkatonai vállalatokat (PMC). A Wagner korábbi afrikai műveleteit és infrastruktúráját egy új, az orosz állam által finanszírozott szervezet, az „Afrika Korpusz” (Africa Corps) vette át, amely jelenleg is aktívan támogatja a Moszkva-barát kormányokat többek között Maliban és Burkina Fasóban.
Oroszország katonai létszámigényét, veszteségeit és a toborzás (szerződésesek, zsoldosok) valóságát éves bontásban:
| Év | Veszteségek (halottak és sebesültek) | Toborzási cél | Toborzás valósága (szerződéses katonák, zsoldosok) |
| 2022 | Súlyos kezdeti veszteségek, átfogó orosz adatok nincsenek. A háború kezdete óta összesen mintegy 1,2 millió orosz veszteség (halott és sebesült) keletkezett 2026 tavaszáig. | A villámháború kudarca után a létszámhiány azonnali pótlása és a frontvonal stabilizálása. | Szeptemberben kényszerű részleges mozgósítást hajtottak végre. A Wagner-csoport megkezdte az elítéltek tömeges frontra küldését. |
| 2023 | Folyamatos felőrlő veszteségek az ukrán ellentámadások és az orosz pozíciós harcok miatt. | Átállás a szerződéses modellre a társadalmi elégedetlenséget okozó újabb kényszersorozások elkerülése érdekében. | A független orosz költségvetési kifizetések alapján mintegy 354 400 fő kötött katonai szerződést az év során. |
| 2024 | Egyre magasabb áldozatszám, az év folyamán napi átlagosan ~240 orosz katona esett el. | Legalább 400 ezer új katona bevonása a folyamatos orosz offenzívák fenntartásához. | Hivatalos orosz állítások szerint 427-450 ezer új szerződéses csatlakozott, de a kifizetési adatok alapján a valós szám 374-407 ezer között lehetett. |
| 2025 | A halottak napi átlaga ~390 főre emelkedett. Decemberben az összesített veszteség (halott/sebesült) már a havi 35 000 főt is elérte. | A hatalmas veszteségekkel járó "húsdaráló" taktika zavartalan emberanyag-ellátása. | 6%-os toborzási visszaesés történt: 422 000 új szerződéses katona lépett be. Felerősödött a külföldi zsoldosok toborzása (Kuba, Nepál, Afrika). A feloszlatott Wagner-csoport helyét az államilag irányított "Afrika Korpusz" vette át. |
| 2026 | Kritikus szintre növő áldozatszám. A márciusi harcokban a napi átlagos veszteség elérte az 1520 főt. | Az ukrán vezérkar értesülései szerint Moszkva újabb 409 000 katona toborzását tűzte ki célul 2026-ra. | Januárban a háború óta először a veszteségek meghaladták az új toborzások számát (havi 9000 fős deficittel). A regionális toborzási bónuszokat extrém szintre, 3,4–4,5 millió rubelre is felemelték, amit több régió már nem bírt finanszírozni. A külföldi zsoldosok toborzását egy 43 országot tartalmazó "stop-listával" kénytelenek voltak leállítani. |
az ukrán és az orosz fegyveres erők létszámának, veszteségeinek és toborzási valóságának alakulását:
| Az ukrán vezérkar értesülései szerint Moszkva újabb 409 000 katona toborzását tűzte ki célul 2026-ra. | Januárban a háború óta először a veszteségek meghaladták az új toborzások számát (havi 9000 fős deficittel). A regionális toborzási bónuszokat extrém szintre, 3,4–4,5 millió rubelre is felemelték, amit több régió már nem bírt finanszírozni. A külföldi zsoldosok toborzását egy 43 országot tartalmazó "stop-listával" kénytelenek voltak leállítani. |
Az orosz magánhadseregek (PMC-k) – különösen a Wagner, a Redut és legújabban az Afrika Korpusz (Africa Corps) – köré épített orosz állami narratíva és a terepen tapasztalható valóság között drasztikus az ellentét.
Az alábbi táblázat foglalja össze a legfőbb mítoszokat és a valóságot:
| Téma | Mítosz és orosz PR (Nyilvános narratíva) | A bizonyított valóság |
| Függetlenség és jogi státusz | A PMC-k független, magánkézben lévő "önkéntes" fegyveres csoportok, amelyek akcióiért a Kreml hivatalosan nem vállal felelősséget. | Oroszországban a PMC-k a hazai törvények szerint jogilag nem is léteznek. A valóságban az orosz Védelmi Minisztérium és a katonai hírszerzés (GRU) által finanszírozott és irányított fedőszervezetek. Jevgenyij Prigozsin halála után a Kreml nyíltan állami irányítás alá vonta a Wagnert, létrehozva a hivatalosan is a Védelmi Minisztérium alá tartozó "Afrika Korpuszt". |
| Terrorellenes hatékonyság Afrikában | Oroszország a nyugati (amerikai, francia) csapatok felkészült, hatékony alternatívája, amely békét és stabilitást teremt a Száhel-övezetben és leszámol a dzsihadistákkal. | Ezek az erők alulfelszereltek a tényleges terrorelhárításhoz, és jelenlétük gyakran ront a biztonsági helyzeten. Maliban például 2025-2026 fordulóján az iszlamista lázadók blokád alá vonták a fővárost, Bamakót, amit az orosz zsoldosok nem tudtak megakadályozni. Cserébe a civil lakosság elleni súlyos atrocitásokkal, önkényes kivégzésekkel és kínzásokkal hívták fel magukra a figyelmet. |
| "Antikolonialista" partnerség | A zsoldosok a nyugati (neokolonialista) elnyomás ellen küzdő afrikai államok önzetlen, egyenrangú partnerei. | A tevékenységük egyfajta modernkori gyarmatosítás: a politikai instabilitást kihasználva diktatúrákat és puccsista juntákat tartanak hatalmon. A katonai védelem ára a természeti erőforrások – arany, gyémánt, faanyag – ipari méretű kitermelése, csempészete és kifosztása az orosz állam javára. |
| Sikeres missziók és kivonulás | A Wagner 2025-ben azt kommunikálta, hogy "küldetését sikerrel teljesítette", ezért kivonul Maliból. | Ez egy hamis PR-fogás és egyszerű arculatváltás (rebranding) volt. A zsoldosok nem hagyták el az országot, csupán beolvadtak a közvetlen orosz állami irányítás alatt álló Afrika Korpuszba, miután a Wagner korábbi missziója stratégiai és humanitárius szempontból is többrétegű katasztrófát okozott. |
A Kreml a korábbi, "tagadható" (plausible deniability) Wagner-modellt 2025–2026-ra kénytelen volt nyílt, állami szintre emelni, miközben a hangzatos sikerek mögött Afrikában folyamatos a biztonsági helyzet romlása, az Ukrajnában pedig a zsoldosokat ugyanúgy "ágyútöltelékként", a frontvonalbeli felőrlő harcokban használják fel.
Redutról:
1. Az "ál-PMC" valósága: Bár hivatalosan magánhadseregként (vagy önkéntes formációként) pozicionálják, a tényfeltáró vizsgálatok szerint a Redut valójában az orosz katonai hírszerzés (GRU) és a Védelmi Minisztérium (MoD) által közvetlenül finanszírozott és irányított fedőszervezet. A rendszer lényegében egy hatalmas toborzóhálózatként működik, a zsoldosok pedig közvetlenül az orosz államtól kapják a fizetésüket és a katonai igazolásaikat.
2. Szerepük az ukrajnai háborúban: A Redut zsoldosai kulcsszerepet játszottak a 2022. februári teljes körű orosz invázió kezdeti szakaszában Kijev és Harkiv térségében; egyik speciális feladatuk állítólag Volodimir Zelenszkij ukrán elnök likvidálása volt. Később számos kisebb alakulatot (például a "Farkasok" zászlóaljat, vagy az orosz neonáci hátterű formációkat) is ők koordináltak a fronton, 2024 augusztusában pedig egyes egységeiket a kurszki ukrán betörés megállítására is átvezényelték.
3. Gazdasági érdekek és a szír hadszíntér: A szervezet (korábban Shield néven) eredetileg arra jött létre, hogy külföldi – például szíriai – energetikai létesítményeket és konvojokat védjen. Szíriában kifejezetten a Vlagyimir Putyinhoz szorosan kötődő oligarcha, Gennagyij Timcsenko (Stroytransgaz, Gazprom) érdekeltségeit őrizték. A Wagner háttérbe szorítása után a szíriai orosz PMC-műveletek zömét a Redut vette át.
4. Az afrikai terjeszkedés (Afrika Korpusz): Miután a Kreml feloszlatta a Wagner afrikai hálózatát, a Redut vezetése – köztük Konsztantyin Mirzajanc – kulcsszerepet kapott az államilag felvállalt "Afrika Korpusz" (Africa Corps) felépítésében. Ebbe az új struktúrába emelték át a volt Wagner-zsoldosokat is. Sokatmondó, hogy a Wagner korábbi vezérkari főnöke és magas rangú vezetője, Andrej Trosev is a Redut irányításához csatlakozott, ami az orosz állam egyértelmű jóváhagyásával történt.
Összességében a Redut a tökéletes példája a modern orosz PMC-mítosznak: a papíron független zsoldoscég a valóságban a moszkvai Védelmi Minisztérium és a katonai hírszerzés (GRU) teljesen integrált, de a nemzetközi jogi felelősségre vonás tompítása érdekében névleg "kiszervezett" ága.
Az Afrika Korpusz (Africa Corps)
egy orosz állami irányítás és felügyelet alatt álló félkatonai fegyveres formáció, amelyet az orosz Védelmi Minisztérium (MoD) hozott létre 2023-ban, Jevgenyij Prigozsin halála és a Wagner-csoport vezetőségének lefejezése után. Létrehozásának célja a Wagner afrikai hálózatának és műveleteinek teljes állami átvétele és átnevezése (rebranding) volt.
A szervezetről az alábbi kulcsfontosságú tényeket érdemes tudni a legfrissebb elemzések alapján:
1. Teljes állami kontroll és GRU-irányítás A korábban "tagadható" magánhadsereg-modellt a Kreml hivatalos, államközi szintre emelte. A hálózatot közvetlenül az orosz katonai hírszerzés (GRU) és a Védelmi Minisztérium felügyeli (konkrétan Junusz-Bek Jevkurov védelmi miniszterhelyettes), és a műveletek lebonyolításába más, államilag irányított PMC-ket, például a Redutot és a Konvojt is integrálták. Az Afrika Korpusz magába olvasztotta a korábbi Wagner-zsoldosok és felszerelések jelentős részét.
2. Tevékenységi terület (Száhel-övezet) A szervezet elsősorban a Száhel-övezet instabil államaiban – Maliban, Burkina Fasóban, Nigerben, a Közép-afrikai Köztársaságban, valamint Egyenlítői-Guineában – vetette meg a lábát. Kifejezett céljuk az orosz politikai befolyás kiterjesztése, a nyugati (francia, amerikai) jelenlét kiszorítása, és a helyi, gyakran puccsal hatalomra jutott diktatórikus kormányzatok fegyveres védelme.
3. PR (Terrorelhárítás) vs. Valóság (Kudarcok) Oroszország a helyi juntáknak az Afrika Korpuszt a dzsihadista lázadók elleni hatékony és kegyetlen terrorelhárító erőként adta el. A valóságban azonban a szervezet gyakran alulfelszerelt és képtelen megfékezni a terrorizmust. Ezt jól példázza, hogy 2025 végétől az iszlamista lázadók (JNIM) blokád alá tudták vonni Mali fővárosát, Bamakót, amit a mintegy 1000 fős helyi orosz kontingens sem tudott teljesen felszámolni.
4. Háborús bűnök és a kontinens kifosztása Az Afrika Korpusz tökéletesen továbbviszi a Wagner-csoport gazdasági és brutális katonai módszertanát.
Civil áldozatok: A szervezet fegyvereseit mészárlásokkal, falvak felgyújtásával, valamint civilek (köztük nők és gyerekek) önkényes kivégzésével vádolják, például Maliban és a Közép-afrikai Köztársaságban.
Erőforrás-kizsákmányolás: A rezsimbiztonságért és a katonai szolgálatokért cserébe az orosz állam (az Afrika Korpuszon keresztül) ipari méretekben termeli ki és csempészi ki ezekből az országokból a természeti kincseket (arany, gyémánt, értékes faanyagok), ami közvetve a Kreml ukrajnai háborús gépezetét is finanszírozza.
Az alábbi táblázat foglalja össze a legfőbb mítoszokat és a valóságot:
| Téma | Mítosz és orosz PR (Nyilvános narratíva) | A bizonyított valóság |
| Függetlenség és jogi státusz | A PMC-k független, magánkézben lévő "önkéntes" fegyveres csoportok, amelyek akcióiért a Kreml hivatalosan nem vállal felelősséget. | Oroszországban a PMC-k a hazai törvények szerint jogilag nem is léteznek. A valóságban az orosz Védelmi Minisztérium és a katonai hírszerzés (GRU) által finanszírozott és irányított fedőszervezetek. Jevgenyij Prigozsin halála után a Kreml nyíltan állami irányítás alá vonta a Wagnert, létrehozva a hivatalosan is a Védelmi Minisztérium alá tartozó "Afrika Korpuszt". |
| Terrorellenes hatékonyság Afrikában | Oroszország a nyugati (amerikai, francia) csapatok felkészült, hatékony alternatívája, amely békét és stabilitást teremt a Száhel-övezetben és leszámol a dzsihadistákkal. | Ezek az erők alulfelszereltek a tényleges terrorelhárításhoz, és jelenlétük gyakran ront a biztonsági helyzeten. Maliban például 2025-2026 fordulóján az iszlamista lázadók blokád alá vonták a fővárost, Bamakót, amit az orosz zsoldosok nem tudtak megakadályozni. Cserébe a civil lakosság elleni súlyos atrocitásokkal, önkényes kivégzésekkel és kínzásokkal hívták fel magukra a figyelmet. |
| "Antikolonialista" partnerség | A zsoldosok a nyugati (neokolonialista) elnyomás ellen küzdő afrikai államok önzetlen, egyenrangú partnerei. | A tevékenységük egyfajta modernkori gyarmatosítás: a politikai instabilitást kihasználva diktatúrákat és puccsista juntákat tartanak hatalmon. A katonai védelem ára a természeti erőforrások – arany, gyémánt, faanyag – ipari méretű kitermelése, csempészete és kifosztása az orosz állam javára. |
| Sikeres missziók és kivonulás | A Wagner 2025-ben azt kommunikálta, hogy "küldetését sikerrel teljesítette", ezért kivonul Maliból. | Ez egy hamis PR-fogás és egyszerű arculatváltás (rebranding) volt. A zsoldosok nem hagyták el az országot, csupán beolvadtak a közvetlen orosz állami irányítás alatt álló Afrika Korpuszba, miután a Wagner korábbi missziója stratégiai és humanitárius szempontból is többrétegű katasztrófát okozott. |
z alábbi táblázat az elérhető hírszerzési és oknyomozó jelentések alapján, évenkénti bontásban foglalja össze a Redut és az Africa Corps (Afrika Korpusz) katonai magánvállalatok létszámának, veszteségeinek és toborzási gyakorlatának alakulását:
| Év | Szervezet | Aktív létszám (becslés) | Veszteségek (Fogyás) | Toborzás és utánpótlás (Pótlás) |
| 2022 | Redut | 2 000+ fő | A kijevi offenzíva nyitó szakaszában, mivel a nyugati és ukrán hírszerzés előre tudott a terveikről, az állomány akár 90%-át is elvesztették. | A hatalmas veszteségek miatt a csoport átmenetileg háttérbe szorult a Wagnerrel szemben. |
| 2022 | Africa Corps | - | - | Még nem létezett (ebben az időszakban a Wagner-csoport dominálta az afrikai orosz műveleteket). |
| 2023 | Redut | ~7 000 fő | Folyamatos felőrlődés az ukrán fronton. | A szervezet az orosz katonai hírszerzés (GRU) hivatalos "ernyőszervezetévé" és toborzóhálózatává válik. |
| 2023 | Africa Corps | Formálódik | - | Jevgenyij Prigozsin nyári halála után a Védelmi Minisztérium megalapítja a szervezetet, és megkezdi a Wagner afrikai struktúráinak és zsoldosainak beolvasztását. |
| 2024 | Redut | ~25 000 fő | Folyamatos harctéri veszteségek Ukrajnában. | Hatalmas növekedés: mintegy 25 000 zsoldost és alvállalkozót (például önkéntes zászlóaljakat) fognak össze. |
| 2024 | Africa Corps | 2 000 – 6 000 fő (kontinentális szinten) | Pontos adatok nincsenek, de az afrikai lázadókkal való összecsapások folyamatos emberáldozatot követeltek. | A Wagner zsoldosok hivatalos átvétele: Líbiában 800–1 200 fő állt át, Maliban a csúcsidőszakban kb. 2 000 fős orosz jelenlét volt. Szétterjeszkedtek Nigerbe és Burkina Fasóba is. |
| 2025–2026 | Redut | Stabilizálódó / Csökkenő (max. 25 000 fő) | Mivel papíron nem a Védelmi Minisztérium reguláris katonái, a zsoldosok egyre többször panaszkodnak arra, hogy nem kapnak állami juttatást és haláluk esetén a családjuk sem kap kompenzációt, ami rontja a morált. | A sorkatonák és mozgósítottak zsarolásával vagy megtévesztésével próbáltak új embereket rávenni a szerződéskötésre, de az állami bónuszok hiánya miatt egyre kisebb sikerrel. |
| 2025–2026 | Africa Corps | ~1 000 fő Maliban, de globálisan bővülő | Egy 2025 közepi oknyomozó jelentés szerint az ukrán frontra toborzott 1 417 afrikai zsoldosból legalább 316 meghalt (több mint 22%-os mortalitás). Csak a kameruniak közül 335-ből 94-en estek el. |
A Kreml a korábbi, "tagadható" (plausible deniability) Wagner-modellt 2025–2026-ra kénytelen volt nyílt, állami szintre emelni, miközben a hangzatos sikerek mögött Afrikában folyamatos a biztonsági helyzet romlása, az Ukrajnában pedig a zsoldosokat ugyanúgy "ágyútöltelékként", a frontvonalbeli felőrlő harcokban használják fel.
Az orosz katonai és magánhadsereg-tevékenységekre (veszteségek, toborzás, Redut, Afrika Korpusz) vonatkozó anyagok az alábbi főbb forrásokon és tényfeltáró jelentéseken alapulnak:
1. Nemzetközi katonai és stratégiai kutatóintézetek:
Institute for the Study of War (ISW): Napi jelentéseikből származnak az orosz offenzívára, a 2025-2026-os veszteségekre (amelyek 2026 elejére már meghaladták a toborzási rátát), valamint az orosz "önkéntes formációk" és a toborzási kampányok elemzései.
Center for Strategic and International Studies (CSIS): Az ő adataik erősítették meg, hogy az orosz erők közel 1,2 millió fős veszteséget (halott és sebesült) szenvedtek el a háború kezdete óta, valamint ők publikálták a kimerülő orosz hadigépezetről szóló adatokat.
International Institute for Strategic Studies (IISS): A The Military Balance 2026 jelentésük szolgáltatta az orosz hadsereg globális létszámadatait és a megsemmisült páncélos eszközök statisztikáit.
2. Független (emigráns) orosz tényfeltáró média és elemzőközpontok:
Szabad Európa Rádió (RFE/RL - Schemes & Systema): Legfontosabb forrás a Redut "ál-PMC" leleplezéséhez. Ők tárták fel oknyomozásuk során, hogy a Redut valójában az orosz katonai hírszerzés (GRU) toborzóhálózata, és cáfolták a Gennagyij Timcsenko-féle, kizárólagos magánfinanszírozás mítoszát. Emellett ők követték nyomon a regionális orosz toborzási bónuszok ingadozását is.
Meduza és iStories (Vazhnye Istorii): Költségvetési adatok elemzésével ők mutatták ki a valós toborzási számokat, valamint az iStories hozta nyilvánosságra azt a 43 országot tartalmazó "stop-listát", amellyel Oroszország a diplomáciai nyomás hatására kénytelen volt leállítani több afrikai és ázsiai állam polgárainak toborzását.
The Moscow Times: A regionális toborzási bónuszok extrém (akár több millió rubeles) emeléséről és a 2025-ös szerződéses toborzás 6%-os, mintegy 422 ezer főre történő visszaeséséről szóló bejelentéseket dolgozták fel.
Mediazona és BBC Russian Service: Nyílt forráskódú (OSINT) adatok és gyászjelentések alapján ők vezetik a név szerint azonosított, igazoltan elesett orosz katonák statisztikáit.
3. A Wagner-csoportot és az afrikai orosz befolyást vizsgáló nemzetközi projektek:
All Eyes on Wagner & Global Initiative Against Transnational Organized Crime: A Wagner-csoport afrikai maradványait és az Afrika Korpusz (Africa Corps) felépítését követték nyomon. Az ő jelentéseik dokumentálták (többek között ukrán hírszerzési adatokkal kiegészítve) a több mint 1400 afrikai zsoldos toborzását és a körükben tapasztalható kiugróan magas, 22% feletti halálozási arányt az ukrán fronton.
Grey Dynamics & Lansing Institute: A Redut és az Afrika Korpusz állományának becsléseit (például a 25 ezres Redut létszámot, vagy a Maliban maradt mintegy 1000 fős orosz kontingenst) vizsgálták.
El País: Beszámoltak az Afrika Korpusz legújabb, 2026-os terjeszkedési kísérleteiről, például a madagaszkári vezetéssel folytatott tárgyalásokról.
4. Ukrán és nemzetközi hivatalos értékelések:
Ukrán Katonai Hírszerzés (HUR) és Vezérkar: Olekszandr Szirszkij ukrán főparancsnok hivatalos bejelentése a 2026-ra tervezett 409 ezer fős orosz toborzási célról és a napi átlagos orosz veszteségekről.
Bloomberg: Nyugati tisztviselőkre hivatkozva számolt be arról, hogy 2026 januárjában az orosz veszteségek már 9000 fővel meghaladták az újonnan toborzottak számát.
Ez az átfogó, oknyomozó portálokra, statisztikai elemzésekre és katonai hírszerzési jelentésekre támaszkodó forrásbázis tette lehetővé a PR-mítoszok és a valóság tényszerű elkülönítését.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése