A Putyinka Vodka valósága: Az „elnöki pálinka” titkos története

Összeállította / Szerkesztette: Borsi Miklós

https://borsifeleorosz.blogspot.com/2023/03/putinka-vodka.html

Források: Proekt (The Project), OCCRP, Wikipedia, Kremlin.ru, Roszstat, nemzetközi gazdasági média.

1. A hivatalos verzió: Vlagyimir Putyin vagyonnyilatkozata

Oroszországban az elnökjelölteknek és állami vezetőknek kötelező vagyonnyilatkozatot tenniük. Vlagyimir Putyin hivatalos adatai – amelyeket a Központi Választási Bizottság a legutóbbi elnökválasztási ciklusokhoz kapcsolódóan (így a 2017–2022 közötti hatéves időszakra vonatkozóan is) közzétett – egy aszkétikus életmódot folytató, szerény állami tisztviselő képét mutatják.

Hivatalos jövedelmek és ingatlanok:

Hatéves összjövedelem: 67 591 875 rubel (kb. 270 millió forint). Ez az elnöki fizetésből, katonai nyugdíjból, bankbetétek és értékpapírok kamataiból, valamint korábbi ingatlaneladásból származik.
Ingatlanok: Egy mindössze 77 négyzetméteres szentpétervári lakás és egy 18 négyzetméteres garázs. (Hivatalos használatra rendelkezésére áll egy 153,7 négyzetméteres moszkvai kormányzati lakás is).
Járművek: Két veterán korú GAZ-M21 (Volga) személygépkocsi (1960-as és 1965-ös évjárat), egy 2009-es Lada Niva, valamint egy Skif típusú kemping-utánfutó.
Pénzügyi eszközök: 10 darab belföldi bankszámla, amelyeken összesen 54 416 604 rubel (kb. 215 millió forint) szerepel, illetve 230 darab részvény a Bank Szankt-Petyerburg Nyrt.-ben.

A valóság és a kulisszák:
Miközben a hivatalos papírok szerint az elnök vagyona elenyésző, a nemzetközi tényfeltáró újságírók (OCCRP, Proekt) és a bebörtönzése után meghalt Alekszej Navalnij alapítványa (FBK) dokumentálták, hogy Putyin valójában oligarchák, strómanok és offshore-hálózatok bonyolult rendszerén keresztül rendelkezik dollármilliárdos paloták (pl. a gelendzsiki Fekete-tengeri rezidencia), luxusjachtok és vállalatok felett. Ennek a rejtett birodalomnak az egyik legjövedelmezőbb, hétköznapi fogyasztási cikkekre épülő pillére a Putyinka vodka.

2. A Putyinka születése és a piaci robbanás

A Putyinka vodka 2002-ben, két évvel Vlagyimir Putyin első elnöki beiktatása után jelent meg az orosz boltokban.

Az ötlet és a történelmi párhuzam

A márka szülőatyja Sztanyiszlav Kaufman marketingszakértő (akkoriban a Winexim nevű cég kreatív igazgatója) volt. Kaufman az 1983-as szovjet történelmi mintából merített ihletet:

Jurij Andropov pártfőtitkár idején hozták forgalomba a hivatalos név nélküli, de a népnyelv által csak „Andropovka”-ként emlegetett olcsó vodkát, amely a társadalmi elégedetlenséget hivatott csillapítani.
Kaufman felismerte, hogy Putyin növekvő népszerűsége és a keménykezű vezető imázsa alkalmas egy tömegtermék eladására. A névválasztás zsenialitása abban rejlett, hogy az elnök vezetéknevének egy kedveskedő, kicsinyítő képzős formáját (Putyinka) használta, ami közelebb hozta a politikai ikont a hétköznapi, mélyszegénységben élő orosz fogyasztóhoz.

Sikertörténet emberéletek árán

A Putyinka pillanatok alatt letarolta a piacot. Alig három évvel a bevezetése után, 2005-re Oroszország legértékesebb és legtöbbet eladott vodkájává vált, évi 40 millió literes értékesítési volumennel.

Ez az időszak (a 2000-es évek közepe) egybeesett az oroszországi alkoholizmus és az alkoholhoz köthető halálesetek történelmi csúcspontjával. Az ENSZ és a WHO adatai szerint a férfiak várható élettartama Oroszországban ekkor drasztikusan visszaesett (59 év környékére), amiben a tömeges és olcsó égetett szesz fogyasztása játszotta a főszerepet.

3. A strómanok hálózata: Kié valójában a profit?

Bár Vlagyimir Putyin hivatalosan soha nem ismerte el, hogy köze lenne a márkához, a Proekt (The Project) nevű független orosz oknyomozó portál titkos belső dokumentumok, szivárogtatások és cégbírósági adatok alapján feltárta, hogy a márka bevételei a kezdetektől fogva közvetlenül Putyinhoz és legközelebbi gyerekkori barátaihoz, a Rotenberg fivérekhez (Arkagyij és Borisz Rotenberg) vándoroltak.

Az engedélytől a védjegy-átjátszásig

A kezdeti alku: Amikor Oleg Plahuta, a Winexim társtulajdonosa kitalálta a márkát, nem merte engedély nélkül piacra dobni az elnök nevét. Megkereste Arkagyij Rotenberget, aki megszerezte Putyin jóváhagyását. Az „engedélyért” cserébe Plahutának át kellett adnia a vállalkozás és a profit jelentős részét.
A PromImpex korszak: 2004-ben a védjegyjogokat átruházták egy PromImpex nevű fedőcégre. A cég vezetői és menedzserei közvetlenül a Rotenberg-féle SMP Bank-hoz kötődtek. 2008-ban, amikor Putyin átmenetileg miniszterelnök lett, ez a cég gyorsan bejegyeztette a „Putinka Ministerial” (Miniszteri Putyinka) márkaváltozatot is.
Az Ermira Consultants és a „Putyin pénztárcája”: 2014-ben a jogok a Real-Invest nevű céghez kerültek, amely a Cipruson bejegyzett Ermira Consultants Ltd. leányvállalata. A nyomozások szerint az Ermira nem egy egyszerű offshore cég: ez a vállalat volt Putyin személyes „slush fund”-ja (titkos pénzalapja). Tulajdonosa papíron Vladiszlav Kopilov szentpétervári ügyvéd volt, akit a bennfentesek csak Putyin strómanjaként vagy „pénztárcájaként” ismertek. Az Ermira számláiról fizették ki többek között Putyin luxusrezidenciáit, szocsi luxuslakásait és a paloták belsőépítészeti munkáit.
A Baikal-Invest és a Kristall: A védjegyek használatáért a moszkvai Kristall állami és magánfinanszírozású szeszfőzde – amelyet szintén a Rotenberg-klán felügyelt – hatalmas jogdíjakat fizetett ezeknek a fedőcégeknek. 2020-ban a jogokat névleg átruházták a Baikal-Invest nevű vállalkozásra, de a háttérben a haszonélvezők köre változatlan maradt.
A disztribúció királya: A Putyinka országos terjesztését és logisztikáját a Kelet-Európai Elosztó Vállalat (VDK) végezte, amelyet Vaszilij Anyiszimov vezetett. Anyiszimov az Orosz Nemzeti Cselgáncs Szövetség elnöke, Putyin és a judo-rajongó Rotenbergek közvetlen bizalmasa.

Vesztegetési készpénz:
Az oknyomozó riportok szerint azok a regionális nagykereskedők és disztribútorok, akik árusítani akarták a rendkívül népszerű Putyinka vodkát, vastag borítékokban, készpénzben fizettek „jogdíjat” vagy védelmi pénzt a menedzsmentnek. A források szerint ezen feketepénzek egy része fixen Putyin személyes köreinek lett elkülönítve.

4. Politikai manipuláció és az állami árpolitika

A Putyinka nem csupán egy üzleti vállalkozás, hanem a Kreml politikai és társadalmi manipulációs eszköze is. Az államgépezet többször is közvetlenül beavatkozott a piacba, hogy az elnöki vodkát előnyhöz juttassa.

Politikai kampány olcsó alkohollal

2012 februárjában – két héttel az elnökválasztás előtt, ahol Putyin a négyéves miniszterelnöki kitérő után vissza kívánt térni az elnöki székbe – Oroszország legnagyobb kiskereskedelmi lánca, a Pjatyorocska (X5 Retail Group) masszív országos akciót hirdetett. A Putyinka vodka árát radikálisan, 27%-kal csökkentették. Az akció pontosan a március 4-i szavazóhelyiségek megnyitásáig tartott, nyíltan célozva a szegényebb néprétegek szavazatait.

A kis kiszerelés taktikája

2013-ban a Real-Invest bejegyeztette a „Putinka Cross-Country” (terep- vagy zsebvodka) márkát. Ez a 0,375 literes, lapos, zsebben hordható üveges kiszerelés kifejezetten a gazdasági válság és a csökkenő reálbérek idején jelent meg. Célja az volt, hogy a napi szinten alkoholizáló, de teljes üvegre pénzt kiadni nem tudó rétegeket is megtartsák vásárlónak.

Az állami árcsökkentési cinizmus

2015 elején, az Ukrajna elleni első agresszió (a Krím annektálása) utáni nemzetközi szankciók és a rubelválság közepette az orosz kormány szokatlan lépésre szánta el magát: törvényileg csökkentette a vodka minimális kiskereskedelmi árát 220 rubelről 185 rubelre.

Ez teljesen szembement a kormány hivatalos, egészségüresek hirdetett „alkoholizmus elleni” PR-politikájával.
A döntés első számú haszonélvezői az olcsó tömegvodkák, elsősorban a Putyinka lettek.
Putyin maga cinikus módon az Államtanács ülésén azzal indokolta a lépést, hogy a drága legális alkohol miatt a lakosság illegális és mérgező pancsolt szeszeket (például fagyállót vagy arcszeszt) inna, ami növeli a halálozást – így a „nép védelmében” kell olcsóvá tenni a legális vodkát.

5. Bevételek és a háborús aktualizáció (Z-Vodka)

Hány millió dollárt hozott a név?

Piaci elemzők és gazdasági szakértők óvatos becslései szerint 2004 és 2019 között 400 és 500 millió dollár közötti tiszta hasznot generált a Putyinka márkanév alatti italok gyártása, értékesítése és a hozzá kapcsolódó jogdíjak. Ennek a pénznek a jelentős része az Ermira offshore hálózaton keresztül Putyin belső köreinek luxuskiadásait finanszírozta.

A háborús marketing (2022 után)

Az Ukrajna elleni 2022-es totális inváziót követően a Putyinka vodka dizájnja és marketingje is azonnal igazodott a Kreml háborús propagandájához.

A márka tulajdonosai piacra dobták az új, „Z” és „V” katonai szimbólumokkal, valamint háborús szlogenekkel (pl. „Sajátjainkat nem hagyjuk el” – Szvoih nye broszajem) ellátott palackokat és címkéket. Ezzel az „elnöki vodka” az orosz állami militarizmus, a háborús uszítás és a vakpatriotizmus legbizarrabb mindennapi fogyasztási eszközévé vált.

Összegzés

Miközben Vlagyimir Putyin hivatalos vagyonnyilatkozatában egy szovjet korszakból ragadt utánfutóval és egy kis szentpétervári panellakással próbálja elnyerni az egyszerű orosz emberek szimpátiáját, a háttérben az orosz nép alkoholizmusából, nyomorából és kiszolgáltatottságából profitál. A Putyinka vodka nem csupán egy ital, hanem az orosz államkapitalizmus, a korrupció és a cinikus politikai marketing tökéletes esettanulmánya.

A Proekt (The Project) oknyomozó portál tényfeltárása alapján a Putyinka vodkából származó 400-500 millió dolláros profit nem Putyin hivatalos családi kasszájába került, hanem az elnök rejtett, informális magánéletét és a titkos párkapcsolataiból származó családtagjait finanszírozta.
A pénzek útja és a haszonélvezők köre a következőképpen oszlott meg:

1. A hivatalos ex-feleség (Ljudmila Putyina) helyzete

Putyin törvényes ex-felesége, Ljudmila, és az tőle született két felnőtt lánya (Marija Voroncova és Katyerina Tyihonova) a hivatalos orosz elit részei, akik saját jogon, állami milliárdos projekteken vagy új oligarcha-házasságokon keresztül gazdagodtak meg.
A nyomozás szerint ugyanakkor Putyin gondoskodott Ljudmila kényelmes életéről a válás után is: az Ermira offshore céghez (amely a Putyinka jogait birtokolta) köthető vállalatok több értékes moszkvai ingatlant játszottak át Ljudmila új férjének (Artur Ocseretnijnek), aki ezeket később komoly profittal értékesítette vissza a hálózatnak.

2. A titkos „második család”: Alina Kabajeva és a Valdai birodalom

A Putyinka vodkából befolyó feketepénzek legnagyobb és legközvetlenebb haszonélvezője Alina Kabajeva olimpiai bajnok tornásznő – akit a nemzetközi sajtó régóta Putyin nem hivatalos feleségeként vagy „cárnőjeként” kezel – és az elnöktől született közös gyermekei.
A valdai luxuspalota: A Putyinka profitját kezelő ciprusi Ermira Consultants közvetlenül finanszírozta egy hatalmas, fából készült luxusrezidencia felépítését a Valdai-tó partján, Putyin hivatalos elnöki rezidenciájának közvetlen szomszédságában. Ezt a palotát kifejezetten Kabajeva és a gyermekei számára építették. A gyerekek elzárt, hercegi luxusban nevelkednek itt, saját helikopter-leszállóval és egy titkos katonai vasútvonallal, amelyen Putyin páncélozott vonata közlekedik hozzájuk.
A szocsi penthouse: Az Ermira pénzéből vásároltak meg Oroszország legnagyobb, 20 emeletes luxus-penthouse lakását Szocsiban, a Fekete-tenger partján, amely szintén Alina Kabajeva és rokonai (például a nagymamája) nevére került.

3. Svetlana Krivonogikh és az „elfeledett” lány

A Putyinka-pénzek hátterében egy másik titkos viszony is felsejlik.
A Proekt egy korábbi nyomozása feltárta, hogy egy Svetlana Krivonogikh nevű szentpétervári nő a 2000-es években hirtelen multimilliárdossá vált, hatalmas banki részesedéseket és luxusingatlanokat kapott a Putyin-közeli oligarcháktól.
Krivonogikh lánya, a 2003-ban született Elizaveta (Luiza Rozova), az oknyomozók szerint és a DNS-archívumok alapján megdöbbentő hasonlóságot mutat Vlagyimir Putyinnal, és az elnök eltitkolt lányaként az ő luxuséletét és párizsi tanulmányait is a háttérhálózat finanszírozta.

Hogyan működött a rendszer?

A belső informátorok vallomásai szerint a Putyinka vodkából származó bevételeket kezelő Ermira cégre a belső körben egyszerűen úgy hivatkoztak, mint „Vlagyimir Putyin pénztárcájára”.
A menedzserek körében létezett egy bevett kifejezés: „Ermirával fizetni”. Ez azt jelentette, hogy amikor Putyin személyes utasítást adott arra, hogy vegyenek egy luxuslakást valamelyik szeretőjének, rokonának, vagy építsenek játszóteret a gyerekeinek, a számlát közvetlenül a Putyinka vodkából és egyéb korrupciós üzletekből felhalmozott Ermira-alapból egyenlítették ki.
A haszonélvezők és a nyereség megoszlása a tényfeltáró adatok szerint így nézett ki:

1. A teljes profit (2004–2019)

A szakértői és könyvelési becslések szerint a márka aranykorában, azaz 2004 és 2019 között a Putyinka gyártásából, védjegyjogaiból, licencdíjaiból és az országos értékesítésből összesen 400 és 500 millió dollár közötti (akkori árfolyamon kb. 140–180 milliárd forintnyi) tiszta haszon keletkezett.

2. Vlagyimir Putyin része

Az oknyomozó újságírók forrásai szerint Putyin nem bejegyzett tulajdonosként, hanem a háttérből kapta meg a pénzét:
A készpénzes „táskák”: A Putyinkát terjeszteni akaró regionális hálózatok vezetői táskákban hordták a készpénzt a Rotenberg fivéreknek az elnöki név használatáért. A belső informátorok szerint „ennek a pénznek egy része fixen és mindig Putyinnak volt félrefeve”.
Az Ermira Consultants (A titkos pénztárca): A Putyinka jogait birtokló ciprusi Ermira offshore cég közvetlenül Putyin magáncéljait finanszírozta. A nyomozás szerint ebből a pénzből nem Putyin bankszámlájára utaltak, hanem ebből fizették a szocsi luxuslakásait, a moszkvai elit ingatlanokat, valamint a titkos élettársaként kezelt Alina Kabajeva és családja luxuséletét (beleértve egy hatalmas valdai palotát és egy szocsi penthouse-t).

3. A Rotenberg fivérek (Arkagyij és Borisz Rotenberg)

Putyin gyerekkori barátai, a milliárdos oligarcha Rotenberg testvérek voltak a hálózat működtetői:
Ők nyerték a legtöbb közvetlen, legális üzleti hasznot a márkán, hiszen az általuk irányított PromImpex, a Baikal-Invest és a SMP Bank kezelte a védjegyeket.
Az ő kezükben lévő moszkvai Kristall szeszfőzde gyártotta a vodkát, így a gyártási profit és a beszállítói láncból származó tízmillió dolláros bevételek közvetlenül az ő vállalataiknál landoltak.

4. Vaszilij Anyiszimov

A milliárdos oligarcha és cselgáncsszövetségi elnök az értékesítési monopóliumon keresett hatalmas összegeket. Az ő cége, a Kelet-Európai Elosztó Vállalat (VDK) felelt a logisztikáért és a kiskereskedelmi láncokkal (mint a Pjatyorocska) való kapcsolattartásért. Ők a teljes orosz piacot lefedő nagykereskedelmi árrésből (disztribúciós haszonból) szakítottak ki hatalmas, dollármilliós összegeket.

5. Aki mindent elveszített: Oleg Plahuta és a feltalálók

A történet legnagyobb vesztesei maguk az ötletgazdák voltak. Miután Sztanyiszlav Kaufman kitalálta a koncepciót, a Winexim cég társtulajdonosa, Oleg Plahuta kénytelen volt a védjegyjogokat és a cég irányítását szinte teljesen ingyen átengedni a Rotenbergeknek (és ezen keresztül a Kremlnek) cserébe azért, hogy egyáltalán életben maradhasson a vállalkozás és engedélyt kapjanak az elnök nevének használatára.
A helyzet jelenleg az alábbiak szerint alakul:

1. A tulajdonosi háttér és a jogok sorsa

A védjegyek hivatalos tulajdonosa továbbra is a Baikal-Invest nevű vállalat. Bár a Proekt nyomozása után a Kreml megpróbálta még mélyebbre rejteni a szálakat, a nemzetközi szankciós listák frissítései megerősítették, hogy a cég mögött álló strómanok és offshore-struktúrák változatlanul Arkagyij Rotenberglhez és Putyin legbelső, nem hivatalos pénzügyi hálózatához (az Ermira-körhöz) kötődnek.
A háttérben zajló mozgásokat jól illusztrálja, hogy a márka korábbi logisztikai főnöke, a milliárdos Vaszilij Anyiszimov (a cselgáncsszövetség korábbi elnöke) a háború és a botrányok kirobbanása után teljesen elhagyta Oroszországot. Feladta orosz állampolgárságát, horvát állampolgárként Svájcba költözött, és teljesen kivonult a Putyinka terjesztéséből, hogy mentse a vagyonát a nyugati szankcióktól.

2. Piaci helyzet és eladások: A "szupermárka" bukása

A Putyinka ma már távolról sem az az egyeduralkodó piacvezető, ami a 2000-es évek közepén volt (amikor évi 40 millió litert adtak el belőle).
Kiszorulás a TOP 3-ból: Az orosz alkoholpiac legfrissebb adatai szerint a gyártást jelenleg a nagy állami és oligarchikus holdingok (mint a tatár kormány kezében lévő Tatspirtprom vagy a Novabev Group) dominálják olyan márkákkal, mint a Belenkaya vagy a Tundra.
A Putyinka pozíciója: A márka piaci részesedése drasztikusan visszaesett, a legutóbbi auditok szerint a 15. hely környékére csúszott vissza a legnépszerűbb orosz vodkák listáján. Bár a nosztalgia és a név miatt a szegényebb vidéki régiókban még mindig van bázisa, országos szinten már nem számít prémium vagy megkerülhetetlen tömegterméknek.
Az áremelkedések hatása: Oroszországban az állam radikálisan megemelte a vodka kötelező minimális kiskereskedelmi árát (fél liter minimális ára jelentősen megugrott az infláció és az adóemelések miatt). Ez visszavetette az olyan kifejezetten olcsó, tömegfogyasztásra szánt márkák jövedelmezőségét, mint a Putyinka.

3. Nemzetközi bojkott

Míg a 2010-es években a Putyinka limitált kiadásai még feltűntek az európai vagy észak-amerikai specializált itaboltok polcain (főleg az orosz emigráns negyedekben), a háború kitörése és a nemzetközi szankciók óta a nyugati piacokról maradéktalanul kitiltották. A nemzetközi italadatbázisokban (pl. Wine-Searcher) a termék mellett ma már nyílt figyelmeztetés szerepel a vásárlók számára, amely jelzi, hogy a márka megvásárlásával a fogyasztó közvetlenül egy nemzetközi körözés alatt álló háborús bűnös (Vlagyimir Putyin) titkos magánalapját finanszírozza.

4. A háborús propaganda mint túlélési stratégia

Mivel a Putyinka a normál kereskedelmi piacon veszített a fényéből, jelenlegi túlélési stratégiája a totális ideológiai behódolás. A palackok dizájnja teljesen összeolvadt a háborús propagandával: a „Z” és „V” betűs, ultranacionalista szlogenekkel ellátott kiadásokkal próbálnak politikai lojalitást vásárolni a Kremltől, és fenntartani az orosz hadsereget támogató, radikális belföldi fogyasztók érdeklődését.
Összegezve: Jelenleg a Putyinka már nem egy virágzó, félmilliárd dollárt termelő üzleti aranybánya, hanem egy megkopott fényű, belföldi piacra szorult, erősen átpolitizált propaganda-termék, amelynek bevételei ugyan még mindig Putyin háttérhálózatához csorognak be, de gazdasági súlya már elenyésző a háborús orosz gazdaság egyéb milliárdos állami korrupciós forrásai mellett.
Összegezve: A Putyinka vodkán nyert százmillió dollárok nem az orosz költségvetést vagy az elnök hivatalos vagyonnyilatkozatát gazdagították. Ebből a pénzből Putyin a Kreml nyilvánossága elől elrejtett, nem hivatalos „második és harmadik családjának” – szeretőinek és eltitkolt gyermekeinek – biztosított felfoghatatlan luxust.
A legfontosabb források, amelyekre a fenti tények épülnek:

1. Proekt (The Project) – „A pápua és a vodka” (2023)

Ez a független, száműzetésben működő orosz oknyomozó portál (szerkesztője Roman Badanyin) publikálta a legátfogóbb és legrészletesebb tényfeltárást a Putyinka vodkáról.
Mit tártak fel: Megszerezték az Ermira Consultants nevű ciprusi offshore cég belső könyvelését, levelezéseit és titkos dokumentumait.
Key bizonyítékok: Ebben a nyomozásban szólaltak meg azok a névtelen belső informátorok (Putyin belső körének korábbi menedzserei), akik részletesen elmesélték, hogyan működött az „Ermirával fizetni” rendszer, hogyan hordták a disztribútorok a készpénzes táskákat a Rotenbergeknek, és hogyan épült fel a Putyinka-pénzekből Alina Kabajeva valdai palotája.

2. OCCRP (Organized Crime and Corruption Reporting Project)

A nemzetközi újságíró-szervezet évek óta követi a Putyinhoz köthető strómanok és offshore-hálózatok útját.
Mit tártak fel: Ők azonosították be és térképezték fel Vladiszlav Kopilov (szentpétervári ügyvéd) és Mihail Selomov (Putyin unokatestvérének fia) szerepét a rendszerben, mint akik névlegesen birtokolták a Putyinka védjegyjogait és az azokból származó bevételeket, miközben valójában semmi közük nem volt a gazdasági döntésekhez.

3. A Pandora-iratok (Pandora Papers - 2021)

A több millió kiszivárgott offshore dokumentumot feldolgozó nemzetközi újságírói projekt (ICIJ).
Mit tártak fel: Ez a szivárogtatás hozta nyilvánosságra Svetlana Krivonogikh (Putyin másik titkos szeretője) elképesztő gazdagodásának offshore-hátterét, és összekötötte őt azokkal a szentpétervári pénzügyi körökkel (például a Bank Rosszija-val), amelyek a Putyinka és más állami monopóliumok pénzeit tisztára mosták.

4. FBK (Alekszej Navalnij Korrupcióellenes Alapítványa)

A bebörtönzésében meghalt orosz ellenzéki vezető, Alekszej Navalnij csapata több nagy formátumú videós dokumentumfilmben dolgozta fel ezt a hálózatot.
Mit tártak fel: Legismertebb a „Putyin palotája” (2021) és az Alina Kabajeva luxusingatlanjait bemutató tényfeltáró filmjeik. Ezekben drónfelvételekkel, tervrajzokkal és építési számlákkal bizonyították, hogy a Valdaiban és Szocsiban található luxusrezidenciák kivitelezését pontosan azok a ciprusi fedőcégek fizették, amelyekhez a Putyinka vodka jogdíjai is befutottak.

5. Orosz Cégbírósági és Szabadalmi Adatok (Roszpatent & Szpark)

A gazdasági újságírók (pl. a Forbes Russia és a Vedomosti korábbi cikkei) a hivatalos orosz védjegyhivatali (Roszpatent) adatokból követték le a Putyinka név vándorlását.
Mit tártak fel: Feketén-fehéren dokumentálható volt, ahogy a védjegy 2003 és 2020 között folyamatosan vándorolt a Wineximtől a PromImpexen és a Real-Investen át a Baikal-Investig, és hogy ezek a cégek kivétel nélkül a Rotenberg fivérek menedzsereihez és az SMP Bankhoz tartoztak.

Vladislav Kopylov
Forrás : The Project

Putinka tulajdonos változása

Vaszilij Anisimov

Forrás : Wikipedia(jav)

A meghirdetett kampány a szavazókör március 4-i megnyitásáig tartott

2013-ban a Real Invest bejegyezte a Putinka Cross-Country márkát.
A „Cross-Country” szó azt jelentette, hogy a vodkát bárhová magával viheti a 0,375 literes laposüvegben.
Az alkoholpiac képviselői szerint a kisebb kiszerelésre való átállás vonzotta azokat a fogyasztókat, akik a csökkenő vásárlóerő mellett gyakran isznak.

Becslés szerint 2004 és 2019 között 400 és 500 millió dollár közötti összeget lehetett keresni a Putinka márkanév alatti italok gyártásán, jogdíjain és értékesítésén .

2015 elején a vodka állam által meghatározott minimális kiskereskedelmi ára csökkent – 185 rubelre.

A döntésnek a fő haszonélvezői az olcsó vodkák gyártói, köztük a Putinka .

Ez nem volt összeegyeztethető az alkoholfogyasztás elleni "hivatalos PR - politikával.

Putyin az államtanáccsal tartott megbeszélésen: "Az illegális vodka, mindenféle helyettesítő, az ilyen típusú alkoholos italok a legális termékek bizonyos túlárazásának eredménye."